juliS

Komolyan, ez nem az a tipikus történelmi film, hanem olyan mélyen érzelmes cucc, hogy néha már fojtogató. Jessie Buckley szétbombázza az érzelmeket, a képek meg gyönyörűek. Néha kicsit lassú, de ha ráállsz, simán megérint. Zhao tényleg eltalálta a fájdalom és a szépség furcsa egyensúlyát.

Pont olyan, amilyennek elképzeltem: a nosztalgia fullos, a kastély, a jelmezek, a háttérzaj, minden visszahozza, amit a sorozatban szerettem. Persze egy idő után picit döcög, mert sok a szereplő, sok a szál, néha alig bírom követni, ki kinek a múltja, ki mit akart. De a búcsújelenetek tényleg megérik az árat, szerintem egy szép lezárás.

Alapból nem vagyok romantikus, de ez valahogy más: szerelmes madeleine, ami felidézi, hogy milyen elketyegni egy idegen városban. London briliáns karakter lett, minden poénnal. Van néhány idegesítő mellékszereplő, de megszépül, ha tényleg beengeded. Szívvel ajánlom.

Imádtam, hogy Boyle hozta a punk energiát a kamerakezelésben, a vágás olyan, mintha agyunk közepébe hasítana. Az Alpha-zombie félelmetes, a hanghatások pofán vernek. Sokat nevettem, sokat sírtam – tökéletes keverék.

Nos, én mint József Attila költészetének nagy kedelőjeként kihagyhatatlannak éreztem ezt a filmet. Szerintem abszolút magával ragadó, bár biztos vagyok benne, hogy néhány részt érdemes fenntartásokkal kezelni. A hangulata mindenesetre nagyon lebilincselő volt, az alakítások pedig rendkívül hitelesek, teljesen át lehetett érezni mindkét főszereplő lelki állapotát.