Art Gilmore, született Arthur Wells Gilmore 1912. március 18-án, Tacoma városában (Washington állam, USA), az amerikai rádiózás és televíziózás egyik meghatározó hangja volt. Több mint hat évtizedes pályafutása során színészként, narrátorként és műsorvezetőként vált ismertté, hangját rádióműsorokban, televíziós produkciókban, filmelőzetesekben, dokumentumfilmekben és gyermeklemezeken is hallhattuk.
Pályafutását a Washington Állami Egyetemen kezdte, ahol tagja volt a Phi Mu Alpha... Több
Art Gilmore, született Arthur Wells Gilmore 1912. március 18-án, Tacoma városában (Washington állam, USA), az amerikai rádiózás és televíziózás egyik meghatározó hangja volt. Több mint hat évtizedes pályafutása során színészként, narrátorként és műsorvezetőként vált ismertté, hangját rádióműsorokban, televíziós produkciókban, filmelőzetesekben, dokumentumfilmekben és gyermeklemezeken is hallhattuk.
Pályafutását a Washington Állami Egyetemen kezdte, ahol tagja volt a Phi Mu Alpha Sinfonia zenei testvériségnek és a Theta Chi diákszövetségnek. 1935-ben csatlakozott a seattle-i KOL rádióhoz műsorvezetőként, majd 1936-ban már Hollywoodban dolgozott a Warner Brothers KFWB rádióállomásán, később pedig a CBS tulajdonában lévő KNX-nél hírolvasóként.
A második világháborúban a haditengerészetnél szolgált a Csendes-óceánon egy repülőgép-hordozón mint vadászpilóta-irányító tiszt. A háború után visszatért Hollywoodba, ahol színészi és énekesi karrierbe kezdett.
Gilmore hangja meghatározó része lett a klasszikus rádiózás aranykorának, olyan műsorokban hallható, mint az Amos 'n' Andy, a Dr. Christian, a Stars over Hollywood vagy a Sears Radio Theater. Narrátorként kiemelkedő munkát végzett a Highway Patrol (156 epizód), Mackenzie’s Raiders, Men of Annapolis és The New Breed sorozatokban.
A televíziózásban is aktívan szerepelt, többek között a The Mary Tyler Moore Show, Adam-12, Emergency!, Dragnet és The Waltons epizódjaiban. Emellett ő volt a hangja Ronald Reagan híres, 1964-es „A Time for Choosing” beszédének is.
Filmes munkásságában gyakran narrátorként szerepelt, például a Yankee Doodle Dandy és The Gallant Hours című filmekben. Számos híres filmelőzetes hangjaként is ismert, például a Gilda vagy To Kill a Mockingbird trailereiben. A Joe McDoakes rövidfilmek visszatérő narrátora volt, és különleges stílusával hozzájárult a műfaj népszerűsítéséhez.
Gilmore 1961 és 1963 között a Televíziós és Rádiós Művészek Amerikai Szövetsége (AFTRA) elnöki tisztségét is betöltötte. 1966-ban alapító tagja volt a Pacific Pioneer Broadcasters szervezetnek, amely később Hollywood Media Professionals néven működött tovább. Az alapítvány 2019-től évente négyszer adja át a Art Gilmore Career Achievement Award elismerést a műsorszórás és a szórakoztatóipar kiemelkedő alakjainak.
Ezenkívül gyermeklemezek, tananyagok narrátoraként is aktív volt, és hosszú éveken keresztül olvasott fel hangoskönyveket vakok és diszlexiások számára. Társszerzője volt a Television and Radio Announcing című szakkönyvnek is.
1938-ban feleségül vette Grace Gilmore-t, akivel két lányuk született: Marilyn és Barbara. Két unokája és négy dédunokája is volt. 2010. szeptember 25-én, 98 éves korában hunyt el természetes halállal irvine-i (Kalifornia) otthonában.
Art Gilmore öröksége a médiatörténelemben kiemelkedő: hangja és jelenléte generációk számára jelentette a klasszikus rádió és televízió aranykorát.
Art Gilmore a „Ne bántsátok a feketerigót” (To Kill a Mockingbird, 1962) című filmben nem szerepelt színészként a vásznon, viszont ő volt a film előzetesének (trailerének) narrátora. Ez azt jelenti, hogy az amerikai mozikban és televíziókban vetített hivatalos trailerben hallható a hangja, amint bemutatja vagy felvezeti a film tartalmát, hangulatát.
Ez a szerep nem a film történetén belül, hanem a promóciós anyagban történt, ami teljesen megszokott volt Gilmore esetében, hiszen százával narrált filmelőzeteseket a '40-es évektől kezdve, köszönhetően markáns, tekintélyt sugárzó hangjának.
(Jazzmind)
