Balogh Béla

0

Balogh Béla rendező, forgatókönyvíró, producer 1885. január 1-jén született Székesfehérvárott, művészcsaládban; a nagyapja színházigazgató volt, az édesapja színházi karmester. Érettségi után, 1904-ben a Népligeti Színkörben kezdte a pályáját, később különböző vidéki színházakban tevékenykedett mint bonviván és rendező. A 10-es évek elejétől Budapesten dolgozott, majd az első világháborúban frontszolgálatot teljesített és megrokkant. A későbbiekben a Royal Orfeumban, a Kristálypalotában lépett fel, majd az Operában lett ügyelő. A 10-es évek második felében az Astra filmgyár, majd a Star filmvállalat rendezője, a 20-as évek első felében főrendezője. Rövid ideig Berlinben is dolgozott, a 30-as évek közepén visszatért, és ismét Budapesten lett filmrendező.

A némafilmes korszak egyik legtermékenyebb alkotója volt, a 30-as évek elejéig mintegy 45 alkotást rendezett, és számos filmjével ért el sikert (például A megfagyott gyermek; Elnémult harangok). Az egyik legjelentősebb műve a Fehér galambok fekete városban című dráma. A 30-as évek közepétől főként vígjátékokat készített (Havi 200 fix, Úrilány szobát keres, Azurexpress, Karosszék), de több romantikus drámája (Édes mostoha, Rózsafabot, Ne kérdezd, ki voltam, Ópiumkeringő) is sikert aratott. Filmjei egy részének a forgatókönyvét is ő maga írta, volt több meg nem valósult forgatókönyv terve is. Utolsó filmje az 1942-es Ópiumkeringő volt. 1941-ben alapította a Balogh Film Kft. nevű társaságot, egy ideig filmszínészeket képző iskolát is működtetett, ahol több jelentős színészt (például Szeleczky Zita, Petrovics Szvetiszláv) is ő fedezett fel. 1945. április 2-án halt meg Leányfalun.