FEHÉR GYÖRGY (Budapest, 1939. február 12. – Budapest, 2002. július 15.)
Balázs Béla-díjas (1978) operatőr és rendező, Érdemes Művész (1986), vezető rendező (1987), a Magyar Televízió főmunkatársa (1999), forgatókönyvíró, dramaturg, producer, egyetemi adjunktus. Barátai filmjeiben (pl. Jancsó Miklós Szörnyek évadja, 1987) rendszeresen bukkant fel szereplőként. Televíziós munkái számos elismerésben részesültek, mind a hazai Veszprémi Tévétalálkozókon, mind nemzetközi fesztiválokon. A filmkritikusok B.... Több
FEHÉR GYÖRGY (Budapest, 1939. február 12. – Budapest, 2002. július 15.)
Balázs Béla-díjas (1978) operatőr és rendező, Érdemes Művész (1986), vezető rendező (1987), a Magyar Televízió főmunkatársa (1999), forgatókönyvíró, dramaturg, producer, egyetemi adjunktus. Barátai filmjeiben (pl. Jancsó Miklós Szörnyek évadja, 1987) rendszeresen bukkant fel szereplőként. Televíziós munkái számos elismerésben részesültek, mind a hazai Veszprémi Tévétalálkozókon, mind nemzetközi fesztiválokon. A filmkritikusok B. Nagy László-díját ötször kapta meg. 1985–94 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1991–2000 között a Jordán Tamás vezette Merlin Színészképző Műhelyben tanított. A 2001/02-es tanévben az SZFE óraadójaként dolgozott, majd 2002-ben saját rendezői osztályát indított, de csak a felvételi eljárását érte meg.
Eredeti foglalkozása elektrotechnikus. 1959-ben fél évig a Magyar Rádióban montírozó magnósként dolgozott, majd hangmérnökként került át a Magyar Televízióhoz. A hatvanas évek elején Szalay Lászlóval megalapította a televízió KISZ Ifjúsági Filmklubját (Kirakat, 1964). Az időközben már kameramanként dolgozó Fehért három sikertelen felvételi kísérlet után – a Bárdos Károllyal együtt készített Csend (1968) című kisfilmjével – 1969-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, második évtől rendezést is tanulhatott. Osztályfőnöke Makk Károly lett. Első, Öregek (1969) című főiskolai vizsgafilmje rögtön korszakalkotónak bizonyult. 1972-ben rendezte első tévéjátékát (III. Richárd), amely egyben rendezői diplomamunkája is volt. A film operatőrével, Edelényi Jánossal már a főiskola alatt közeli munkatársakká váltak. 1974-ben álmodta meg – és 1983-ig Gerő Péterrel együtt „producerként” vezették – az MTV égisze alatt a Fiatal Művészek Kísérleti Stúdióját, ahol számos rendezőnek, operatőrnek, sőt színésznek is lehetőséget biztosítottak a kötöttségektől mentes alkotásra. Az FMS haláláig a legmeghatározóbb alkotóműhely maradt számára, Árvai Jolán vezetése alatt a stúdió nagyjátékfilmjeiben is aktívan közreműködött. 1975-ben a Volpone díszlettervezője már Pauer Gyula volt. 1976-ban – Edelényi külföldre távozása után – Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című művének adaptációját, A bosszú címmel álmodta képernyőre, majd a biztonságosabb terepet jelentő tévéoperák felé fordult: 1977-ben Karinthy Barabbás, 1978-ban Leoncavallo Bajazzók című darabját dolgozta fel. Közben Páskándi Géza Rejtekhely (1977) című műve nyomán tévéjátékot is készített. A nyolcvanas évektől ritkábban forgathatott: A Lusitania elsüllyesztése (1979–80), A nők iskolája (1982), Szerelmi bájital (1988), Az öt kenyérről (1990). 1980-ban alapító tagja volt a MAFILM-en belül létrejött Társulás Filmstúdiónak, amelyet 1985-ben váratlanul felszámoltak. 1986-ban Mozgókép Innovációs Társulás néven szerveződött újjá, melyben haláláig aktívan közreműködött. A rendszerváltozás után a televízióban főként portréfilmeket készített.
1977-ben határozta el, hogy Dürrenmatt Az ígéret című munkáját filmre viszi. A Kádár-korszakban a tűrés-tiltás határán egyensúlyozó operatőr-rendező körülményes és akadályokkal teli, évekig tartó forgatás nyomán a rendszerváltásra készült el első nagyjátékfilmjével, a Szürkülettel (1987–90), amely rögtön a XXII. Magyar Filmszemle különdíját kapta meg. Szenvedély (1995–98) című második nagyjátékfilmje – az 1984-ben megálmodott „régi filmje” – a 29. Magyar Filmszemlén (a szemlék történetében példátlan módon) elnyerte az összes fődíjat: a játék-, kísérleti- és kisjátékfilm zsűri fődíját, a legjobb rendező díját, a legjobb női és férfi színésznek járó elismerést, az operatőri díjat, sőt a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját is.
1981-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházban Jordán Tamás József Attila-interpretációit Szeretnének címmel mutatták be a közönségnek. 1980–82 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeti vezetőjeként Platón Szókratész védőbeszéde című monodrámáját vitte színre szintén Jordánnal, akivel 1986-ban rendezte meg – József Attila Szabad ötletek jegyzéke nyomán – Amit a szívedbe rejtesz című költői estet. Nevéhez fűződik a költő verseinek és életútjának televíziós feldolgozása is. A Költészet – József Attila (1975) című televíziós sorozatot még Edelényivel készítette, aki a műsor betiltása után disszidált, a kópia évtizedekre eltűnt, s csak 2002-ben kerülhetett képernyőre. 1976–85 között József Attila kortársai című, húszrészes televíziós sorozatot forgatott, közben 1980-ban József Attila versek – Jordán Tamás műsora címen verses összeállítással jelentkezett. A Miskolci Nemzeti Színházban 1998-ban vitte színre Fassbinder Petra von Kant keserű könnyeit, 2000-ben pedig Albee Nem félünk a farkastól című darabját. 1999-ben a Magyar Állami Operaházban megrendezhette Vajda János Leonce és Léna című operáját. 2002-ben a 2. Miskolci Kortárs Európai Drámaszemlén – felolvasószínházi előadásként – Koltés Roberto Zucco című drámájával vett részt.
1999-től kezdődően háromszor bocsátották el az MTV-től, ezeket visszavonták, majd 2001-ben nyugdíjazták. Ekkor a Satelit Televíziónál szeretett volna filmsorozatot készíteni, de a társaság hirtelen csődje miatt erre már nem kerülhetett sor. Utolsó alkotását, a Találkozás Zenthe Ferenccel című portréfilmet 2002 tavaszán a Duna Televízióban forgathatta le. 2004-ben volt kollégái és barátai díjat alapítottak az emlékére. A Fehér György-díjat 2005–2012 között – minden évben a rendező születésnapján – osztották ki annak a filmes szakembernek, aki Fehér szellemiségéhez méltó értékteremtő, „megalkuvást nem ismerő” eredeti alkotást hozott létre, vagy ilyen típusú művek létrehozását meghatározó módon elősegítette. 2012–2018 között a Magyar Média Mecenatúra – Fehér formabontó televíziós munkássága előtt tisztelegve – Televíziófilmes pályázatát róla nevezte el. 2019-től a Nyitott Műhelyben, a Szerzői Filmklub keretei között igyekszünk tovább ápolni Fehér György örökségét.
(László Pentelényi)