Zágon István író, forgatókönyvíró, kabarészerző 1893. október 30-án született Tiszaszőlősön. A Műegyetemen mérnöki diplomát kapott, de hamar elcsábította a művészet. Az Andrássy úti Színházban, a Belvárosi Színházban és a Vígszínházban volt dramaturg, ezzel párhuzamosan különböző lapok (Nemzeti Újság, Pesti Hírlap) belső munkatársa lett.
Az 1910-es évek végétől adták elő tréfás jeleneteit, sanzonjait, de az első nagyobb sikerét csak 1925-ben, a Marika... Több
Zágon István író, forgatókönyvíró, kabarészerző 1893. október 30-án született Tiszaszőlősön. A Műegyetemen mérnöki diplomát kapott, de hamar elcsábította a művészet. Az Andrássy úti Színházban, a Belvárosi Színházban és a Vígszínházban volt dramaturg, ezzel párhuzamosan különböző lapok (Nemzeti Újság, Pesti Hírlap) belső munkatársa lett.
Az 1910-es évek végétől adták elő tréfás jeleneteit, sanzonjait, de az első nagyobb sikerét csak 1925-ben, a Marika című vígjátékával aratta. Komédiákat (Szegény lányt nem lehet elvenni, 1928; Tavaszi szél, 1938 stb.), zenés darabokat (Fekete Péter, 1943; Somogyi Gyulával, Eisemann Mihály zenéjével) írt, illetve fordított vagy dolgozott át; humoreszkeket, tárcákat, karcolatokat adott közre, valamint megjelent egy regénye is (Rózsakirálynő, 1930), emellett a rádióban tartott felolvasásokat.
Műveiben szelíd, megértő humorral fordult az emberi gyarlóság felé, de bírálta a visszásságokat. Több filmforgatókönyvet is írt, melyek szintén vígjátékok voltak (Hippolyt, a lakáj, 1931; Budai cukrászda, 1935). Utoljára a Ludas Matyiban publikált, illetve 1966-ban a Minden másképp van című kötetben jelentettek meg egy csokorra valót a karcolataiból és humoreszkjeiből.
1975. január 10-én halt meg Budapesten.
(Filmbarbár)