Jean-Luc Godard francia-svájci filmrendező 1930. december 3-án született Párizsban. Mindhárom feleségét Anne-nak hívták, így életművét három Anne korszakra szokás bontani, hiszen a szerelmei nagyban meghatározták munkásságát. A második világháború kitörése után családjával Svájcba költöztek. 1948-ban tért vissza Párizsba, ahol a Lycee Rohmer falai között tanult, majd beiratkozott a Sorbonne-ra. Itt ismerkedett meg a francia újhullám legnagyobb alakjaival, Francois Truffaut-val,... Több

A második világháború kitörése után családjával Svájcba költöztek. 1948-ban tért vissza Párizsba, ahol a Lycee Rohmer falai között tanult, majd beiratkozott a Sorbonne-ra. Itt ismerkedett meg a francia újhullám legnagyobb alakjaival, Francois Truffaut-val, Jaccques Revette-tel és Eric Rohmer-rel. Barátaival 1950-ben megalapította a „Gazette du cinema” című kiadványt, amely 5 számot élt meg.

1958-ban még Svájcban forgatta első, Opération 'Béton' (1958) című kisfilmjét, melyet két évvel később a Charlotte és az ő pasija (1960) követett. Ebben az évben rendezte meg a Kifulladásig-t (1960), melyet a francia cenzúra betiltott, és egészen 1963-ig tiltólistán tartotta.

Godard az alkotással, melyben Jean-Paul Belmondo debütált, hatalmas sikerre tett szert mind a szakma, mind a közönség körében. Ezt követte az Éli az életét (1962) című filmje, amellyel tovább növelte népszerűségét.

Godard minden filmjével vitafórumot teremtett, főleg azokban a hatvanas években, melyekben a társadalmi igazságtalanság kérdései fokozottan érdekelték az értelmiségi réteget. Legismertebb filmjei ezekből az időkből a Les plus belles escroqueries du monde (1964), az Egy férjes asszony (1964), A bolond Pierrot (1965), a Távol Vietnamtól (1967) és a Le plus vieux métier du monde (1967).

1969-ben, miután majdnem életét vesztette egy autóbalesetben, visszavonult a filmgyártástól. Évekkel később tért csak vissza, és nevét egy marxista-leninista-maoista fiatalember nyomán, akivel korábban évekig együtt gyártották a sorra betiltott politikai propaganda filmjeiket, Godard-Gorinra változtatta.

A Numéro deux (1975) című filmjének bukása után Godard utolsó rendezői korszaka következett, az ekkor forgatott alkotásai között szinte csak esszéfilmeket találunk. 2010-ben mutatták be Cannes-ban Film socialisme (2010) című filmjét, melynek sajtótájékoztatóján kiábrándultan beszélt az egykori francia újhullám beteljesített álmairól.

(SódóGA)

#582

legnépszerűbb személyiség

#53

legnépszerűbb rendező

#580

legnépszerűbb színész