Tomisaburō Wakayama, eredeti nevén Masaru Okumura, 1929. szeptember 1-jén született Tokióban. A japán mozi egyik meghatározó alakja volt, különösen a jidaigeki (történelmi drámák) és a chanbara (kardos filmek) műfajában. Színészi karrierjét harcművészeti és kabuki háttérrel kezdte: mestere volt a kendónak, ami későbbi filmes szerepeiben is markánsan megjelent. Fivére, Shintarō Katsu – a híres Zatoichi-filmek főszereplője – szintén legendás színésszé vált, így a Wakayama-Katsu testvérpár a... Több
Tomisaburō Wakayama, eredeti nevén Masaru Okumura, 1929. szeptember 1-jén született Tokióban. A japán mozi egyik meghatározó alakja volt, különösen a jidaigeki (történelmi drámák) és a chanbara (kardos filmek) műfajában. Színészi karrierjét harcművészeti és kabuki háttérrel kezdte: mestere volt a kendónak, ami későbbi filmes szerepeiben is markánsan megjelent. Fivére, Shintarō Katsu – a híres Zatoichi-filmek főszereplője – szintén legendás színésszé vált, így a Wakayama-Katsu testvérpár a japán film egyik legerősebb színészdinamikáját alkotta.
Tomisaburō Wakayama világhírnevét a „Kozure Ōkami” (Lone Wolf and Cub) sorozatban nyújtott alakításával érte el, amelyben a bosszúálló ronin, Ogami Ittō szerepét formálta meg. A történet szerint egy árulás következtében elveszíti rangját és feleségét, majd kisfiával, Daigoróval járja az országot, hogy megtorlást hozzon. A 1972 és 1974 között készült hatfilmnyi széria stilizált brutalitása, drámai mélysége és filozofikus alaphangulata világszerte kultikussá vált. A nyugati közönség elsősorban a „Shogun Assassin” (1980) című újravágott változat révén ismerte meg a karakterét, amely az első két film anyagából készült, és számos popkulturális utalásban (pl. Tarantino vagy Wu-Tang Clan) visszaköszönt.
Wakayama nem a klasszikus, karcsú, szamurájideált testesítette meg, hanem egy erőteljes, masszív, szinte mitikus harcost, akinek jelenléte erőt és méltóságot sugárzott. A filmekben nem csupán a kard technikájával, hanem belső nyugalmával és rideg elszántságával vált meghatározó karakterré. Játéka nemcsak harci képességein, hanem erőteljes mimikáján, csendes, feszült pillantásain és mély, karakteres hangján is alapult.
Élete során több mint 80 filmben szerepelt, és bár a Lone Wolf and Cub hozta meg számára a nemzetközi hírnevet, Japánban már korábban is nagyra értékelték sokoldalú alakításai miatt. Pályájának vége felé egészségi állapota romlani kezdett, és 1992. április 2-án, 62 évesen szívelégtelenségben hunyt el. Halálával a japán harcművészeti filmek egyik legnagyobb alakját veszítette el a világ.
Tomisaburō Wakayama öröksége a mai napig él. A karakter, amit megformált, és az intenzitás, amit a vászonra vitt, maradandó hatást gyakorolt nemcsak a japán filmművészetre, hanem a világ akciófilmjeire is. Stílusa és karizmája miatt számos későbbi színész és rendező inspirációként tekint rá. A nevét viselő filmek ma is új nézőket nyernek meg maguknak, bizonyítva, hogy a „magányos farkas” legendája örök.
(Fekete Gandalf)