Huszárik Zoltán filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg 1931. május 14-én született Domonyban, Huszárik József Zoltán néven. Édesapja fiatalon meghalt, ő maga Aszódon járt gimnáziumba. Az orvoslás, a képzőművészet és a filmrendezés egyaránt vonzotta, de az utóbbi mellett döntött, és 1950-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Mivel a családot kuláklistára helyezték, neki is el kellett hagynia a főiskolát, és különböző... Több
Huszárik Zoltán filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg 1931. május 14-én született Domonyban, Huszárik József Zoltán néven. Édesapja fiatalon meghalt, ő maga Aszódon járt gimnáziumba. Az orvoslás, a képzőművészet és a filmrendezés egyaránt vonzotta, de az utóbbi mellett döntött, és 1950-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Mivel a családot kuláklistára helyezték, neki is el kellett hagynia a főiskolát, és különböző munkákból (földműves, olajbányász, dekoratőr, művészeti előadó) próbálta fenntartani magát. A forradalom után felvették világosítónak a filmgyárba, 1959-ben pedig visszatérhetett a főiskolára is. 1961-ben kapta kézhez a diplomáját.
Eleinte rövidfilmeket rendezett, amelyekben azonban már megmutatkozott a tehetsége. E műfajban kiemelkedő alkotásai az Elégia (1965, ez hozta meg neki az első sikert), a Tisztelet az öregasszonyoknak (1971), az A piacere (1976). A 60-as, 70-es években néhány tévéfilmet is rendezett. Két nagy sikerű játékfilmjében (Szindbád, 1971; Csontváry, 1980) sajátos hangvételben szólt az őt érdeklő kérdésekről.
Alkalmanként színészi szerepeket is vállalt kollégái alkotásaiban. Számtalan magyar és nemzetközi elismerésben részesült: az Elégia elnyerte az Oberhauseni Filmfesztivál fődíját, a Szindbádot elismeréssel fogadták Mannheimban, Atlantában, Aucklandban, Milánóban; ő maga 1973-ban Balázs Béla-díjat kapott, 1978-ban érdemes művész lett. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat, 2014-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.
1981. október 15-én halt meg Budapesten.
(Filmbarbár)