"A film, amely lerombolta a vadnyugat mítoszát"

2017.06.02 15:14 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

0

Ha egy filmet ezzel az idézettel illetnek, az már nem kis teljesítmény. Ha azonban hozzátesszük még azt is, hogy ezeket John Wayne, az amerikai western ikonikus alakja mondta, akkor már bizony egy nem akármilyen alkotással van dolgunk. Ez a film pedig A vad banda. Peckinpah filmjéről azt mindenképp érdemes elmondani, hogy egy mesterien összevágott és fényképezett akció-western, amely nem spórol a lőszerrel és a halottakkal.

Pedig a közel 140 percéből csak az első és az utolsó 15 perc az igazán véres. Mégis, az a két jelenetsor az olyan profin van megkomponálva és kivitelezve, hogy mai szemmel is hatásos. Természetesen ez nem azt akarja jelenteni, hogy a film maradék része unalmas lenne. Ott is van akció és feszültség (lásd a vonatrablásos jelenetet), maximum kevesebb a véráldozat.

A pörgős akció-szcénák mellett pedig itt is meghúzódik a háttérben egy jelenség, amelyet talán a Volt egyszer egy vadnyugatban sikerült a maximumra járatni, nevezetesen: egy régi és egy újnak a határán vagyunk: eltűnőben vannak az előző korok "revolver hősei", s ő helyükre lép a modernitás, a vonattal, az automobillal és a Browning gépfegyverrel. Pike Bishop és bandájának környezetét át fogja venni az új világ, s a változás alól ők sem tudnak kibújni (konkrét és átvitt értelemben egyaránt). Hozzá lehetne még tenni, hogy bár a sztoriban nem annyira erős a film (egy banda menekülését, valamint utolsó megbízásuknak a végrehajtását láthatjuk), de amiben a leginkább ódivatúvá válhatott volna, abban az pont nem történt meg: a látványvilága és az akciójeleneteinek a dinamikája. Ezek még a mai viszonyok között is megállják a helyüket! Mindezek mellett azonban a záró 20 perc teszi igazán naggyá A vad bandát, amikor a négy bandatag megpróbálja kiszabadítani a társukat és szembeszállnak egy komplett mexikói sereggel. SPOILER! A történetvezetés erőssége, hogy tudjuk, mi lesz a sorsuk, mégis az utolsó pillanatig tudunk értük izgulni. SPOILER! A film már egy ideje a "bakancslistámon" volt, tegnap szántam rá időt, s bár hosszúnak ígérkezett, egy percet sem unatkoztam. Remek alkotást tett le Sam Peckinpah az asztalra, amely egyike egy leáldozott műfaj nagyszerű képviselőinek!