A továbbiakban nem akarom megismerni Ulrich Seidl sokak által nagyszerűnek ítélt munkásságát, ezzel együtt a trilógia másik két darabja is érdektelenné vált számomra. Ritka gusztustalan filmről van szó, amely minden tekintetben viszolygást váltott ki belőlem, persze tudom, hogy ez is az elsődleges célok között szerepelt. Teresa a gusztustalanul elhízott középkorú osztrák tehén (elnézést kell kérnem az igazi Riskáktól, nem megbántásból írtam!) egzotikus szexuális örömöket keresve Kenyába repül, mert az hírlik, hogy a feketék által nyújtott szex maga a Paradicsom. Teljesen mást tapasztal, hiszen a fekete fiúk az általuk nyújtott „szolgáltatásuk”-ért a lejmolás magasiskoláját prezentálják, letagadják a csillagokat is az égről, hogy a lehető legtöbb pénzét fejjék ki tejelő jószágaikból.
Több olyan mozzanata is van a filmnek, amely kimondottan hányingert keltett bennem; Teresa fedetlen idomai, a fekete szexrabszolgák mutatványai, valójában meg az egész film. Aztán az elején van egy olyan rész, ahol Teresa kínos precizitással mindent (mosdó, WC-kagyló és ülőke) lefertőtlenít. Ne akarja velem senki elhitetni, hogy ezek után az első neki tetsző fekete férfivel összefekszik! Kimondottan örültem, hogy a villogó fehér fogú megkaparintott bárpincér képtelen volt beteljesíteni a nő vágyait. Ezen egy pillanatig sem csodálkoztam, hiszen a rusnya, borzalmas idomok milyen vágyakat kelthetnek?! Az átolvasott kritikák vezérszólama a társadalomkritika felemlegetése.
Ez helytálló is, csak én az ilyen provokatív leleplezésben nem tudok őszintén hinni.
Kenya strandjain sugarmamaként ismerik őket: európai nők, akiknek fiatal fekete beachboyok ajánlják fel szolgálataikat, hogy így keressék meg a napi betevőt. Teresa, az ötvenéves... több»
Szereplők: Margarete Tiesel, Maria Hofstätter, Peter Kazungu, Inge Maux, Dunja Sowinetz
