Aranyos film volt. Aishwarya Rainak ez volt a hindi debütálása. Nem az első filmje, mert az a szintén 1997-es tamil film, az Iruvar volt, ahol komoly szerepben tűnt fel, ez a film viszont egyértelműen romantikus vígjáték. Méghozzá a jobbak közül. A két fiatal egymásra találása kacagtatóan mókás jelenetek során át tart, a film háromnegyede szinte csak erről szól. Először név nélkül jól összevesznek, egymásnak esnek, majd mindketten hazudnak magukról, végül még a családtagok is keresztbe tesznek nekik, úgyhogy nem hittem volna, hogy a végén sikerül őket összehozni. De persze nem bollywoodi film lenne, ha egy romkom végén nem borulnának egymás nyakába (bár itt valójában az utolsó jelenetben összebilincselték őket, hogy repülőtéri kifutópályán történt garázdaság miatt letartóztassák őket :D). Bobby Deol és Aishwarya Rai abszolút passzolnak a filmben, de az első hangos nevetésem Bobbynak köszönhető, amikor kénytelen női hálóingben flangálni, istenien áll rajta!
A felirat szuper lett, főleg, mivel az igazi, az ál és a hamis Rohit Malhotra szavakat egy mondatba összezsúfolni elég nyakatekert feladat lehetett.
A zene annyira nem jött be, egy dal se mászott a fülembe, viszont a táncok, főleg Aishwarya táncai, nagyon jól sikerültek. A koreográfus igyekezett kihasználni, hogy a kezdő színésznő éveken keresztül tanult tradicionális táncokat, úgyhogy mindenből láthatunk egy kicsit. A másik, ami nagyon tetszett, hogy a jelmeztervező végre kiélhette magát. Mindkettőjüket könnyű öltöztetni, fiatalok, jól néznek ki, magasak, karcsúak, úgyhogy a legdivatosabb göncöket kapták meg a filmforgatásra. Mindenből láthatunk egy kicsit, szerintem nagyon színes, és változatos lett.
Egyedül Anupam Kher szerepével nem voltam kibékülve, és erről nem a színész tehet, egyszerűen rém hülye karaktert álmodtak meg neki. Próbálta belőle kihozni a legtöbbet, de szerintem lehetetlenre vállalkozott.
Összességében a sztori, a mulatságos jelenetek, a ruhák, és a két fiatal színész miatt többször nézhető kategóriába tartozik a film.
