Mintha egy francia vígjátékot néznék, egy abszolút európai közegben mozgó mikrokozmoszt, a film szinte semmit nem mond az indiai világról, eleve Goában játszódik, ami a spanyol kolonizációnak köszönhetően ma is különbözik India többi részétől, erősen katolikus, és a legkevésbé sem hindi. A film hindi és konkani nyelven játszódik (ezen a nyelven beszélnek Goában), de a néha bevillanó angol felirat nem zavaró. A filmben szereplő karakterek erősen túlzóak, ennek ellenére bűbájosak. Ferdie (Naseeruddin Shah) tutyimutyi alakként egyszerűen zabálnivaló, él a maga kis világában, és elpityeredik, amikor rájön, hogy 46 évvel ezelőtt hiába írta meg Fannynak, hogy szereti, és feleségül akarja venni, a levél nem ért célba, most kapta vissza olvasatlanul.
Angie (Deepika Padukone; lelki társa, legjobb barátja) elhatározza, hogyha már ő nem lehet boldog (férje a házasságkötésük napján megfulladt az esküvői tortától), akkor legalább neki adjon egy kis reményt, felkutatja Fannyt. Ehhez viszont konspirálnia kell, a falu egyetlen kocsiját Savio (Arjun Kapoor) eladta a híres festőnek Don Pedronak (Pankaj Kapur), aki csak akkor megy bele a kocsikázásba, mikor mézesmadzagként elhúzzák az orra előtt Angie anyósát, a csöcsös-bögyös Rosie-t (Dimple Kapadia). Ez az ötösfogat elindul, hogy felkutassa Fannyt, és a rövid road movie-ból szürreális utazás lesz, ahol szinte mindenki olyan oldalát mutatja, amitől az ember már nem is nevet, hanem prüszkölve gurgulázik. A mediterrán komédia a legjobb európai humoreszkek sorába illik, apró jelenetek füzérével, amiken nem tudsz nem nevetni, mert annyira megkapó és bájos, ugyanakkor groteszk, hogy könnyen el tudod képzelni, a valóság is ilyen lehet, nem hétköznapian szürke.
Nagy kedvenc lesz a film, többször meg fogom nézni, mert tele van olyan jelenetekkel, amelyeknek nem egy, vagy kettő, hanem akár több jelentése is lehet.
