Vijay sorrendben negyedik filmjét láttam, és ebben sem kellett csalódnom. Kíváncsi lennék, hogy a kölyökképű tamil sztártól tervezi-e valaki a többi filmjének a feliratozását. A pasi nagyon bejön nekem, pedig idáig cseppet sem csíptem a kölyökképű fazonokat. Idén június 22-én volt 42 éves, de meg se látszik rajta.
Van benne valami szemtelen, pimasz vonás, amit maximálisan kihasználnak a rendezők. Nem mellesleg imádja a kamera, jó a mozgáskultúrája, tánc és verekedés terén is, és össze merték ereszteni Vidyut Jamwallal, akivel ezidáig csak profik és kaszkadőrök mertek megmérkőzni.
A sztori sem másodlagos, nem csapták össze, és nagyon precízen építették fel a cselekményt. Nem is volt mindegy, mert két okos ember sakkjátéka, a tét több millió ember élete, és emiatt elhanyagolható néhány családtag (gyalogos figura) sorsa. Mindketten hidegvérűek, és több lépésben előre gondolkodnak. Vijay barátjának szerepére viszont szerintem nem a legjobb választás volt Sathyant választani, nem igazán egészíti ki. Eleve sipító fejhangon beszél, hülyét csinál a rendőrökből, nehezen tudtam elfogadni, hogy ők ketten jóbarátok. Viszont tökéletes választás volt jövendőbelinek Nisha szerepére Kajal Agarwal. Bár kénytelen volt lapos sarkú cipőben játszani, hogy azonos magasságban legyenek, a tűzrőlpattant színésznőnek nem volt kunszt eljátszani egy tetovált, amatőr bokszoló főiskolás lányt, aki akár Vijay idegeire is tud menni, ha akar. Ők ketten abszolút összeillő párt alkotnak. Az már csak ráadás a filmben, hogy a házassági alku folyamatos harcba megy át, hol egyikük, hol másikuk mond nemet.
