Nagyon hosszú volt, de megérte. Érett, kiforrott játékot láttam minden szereplőnél, látszott, hogy foglalkoztak a karakterrel, akit alakítottak.
Amitabh Bachchan Bollywood nagy öregje, és letaszíthatatlan a trónjáról. Még mindig elég jól tartja magát ahhoz, hogy végigverekedjen egy filmet, pedig már eléggé benne van a korban (2004-ben 62 éves volt).
Akshay Kumar először hozza a szokásos formát, él, mint hal a vízben, mintájául a tipikus korrupt, megélhetési zsarut választja, aztán az események hatására gyökeresen megváltozik a hozzáállása (no meg, nem mellesleg szerelmes lesz). Itt kezdhette el felépíteni későbbi, komolyabb énjét, mert utána már erőteljesebb, nehezebb szerepek is megtalálták.
Ajay Devgant már láttam ördögien gonosz szerepben, de az thriller volt, ez meg politikai krimi sok akcióval dúsítva, szóval az elmebeteg terrorista szerep nekem még új volt tőle, viszont zseniálisan oldotta meg. A hideg is kirázott, pedig még a napszemüvegét se vette le.
Aishwarya Rai a tűzrőlpattant koronatanú szerepében, aki nem ijed meg a saját árnyékától, és abszolút hihető, hogy hatására Akshay Kumar karaktere hirtelen jó útra tér, vállalva múltját, a tettek mezejére lép, és megpróbál jó emberré válni.
Tusshar Kapoort nem jegyzik az A-kategóriás sztárok között (ellentétben az előbb felsoroltakkal), mégis teljesen egyenrangú színészként játszott, és kiemelkedőt nyújtott az öt rendőr egyikeként, akik terroristát kísérnének bíróságra Chandagharból Mumbaiba, helyette egy szövevényes, korrupciós, politikai játszma kellős közepébe csöppennek.
A fentiek közül az egyik főszereplő nem az akinek látszik, de a poént nem lövöm le, nézzétek meg. Igaz, hogy hosszú (csaknem három óra), de minden percet megér.
