Újra Jarmusch, ezúttal a (sokak szerint) leginkább közönségbarát alkotásával, a Szellemkutyával. Elöljáróban azt leszögezném, hogy nekem a Halott ember jobban tetszett jelen filmjénél, de ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy a Szellemkutya rossz film lenne, sőt! Számomra bámulatos, ahogy a rendező ennyi, látszólag egymástól nagyon távol álló dolgokat hoz össze filmjében (szamuráj értékrendet és hagyományt követő afro amerikai, aki a nagyvárosban él, modern fegyvereket használ és galambokkal üzenget Louie-nak. Ráadásul a legjobb barátja egy kizárólag franciául beszélő fagyiárus, miközben ő csak angolul tud) aztán mégis az lett az érzésem, hogy mégis egy kerek egészet hozott ki ebből az alapból Jarmusch. Elsőre szokatlannak tűnt, hogy mennyi idézet került be a Hagakuréból, de aztán szépen kirajzolódott a jelentőségük ezeknek a soroknak. Ahogy az is megfigyelhető, hogy a gengszterek által nézett animációs sorozatokban történtek a film cselekményét is előre vetítik.
A sztoriban azt látom, hogy a nagyon modern környezetben (amelyre keresve se tudnánk jobbat találni, mint egy amerikai nagyváros) hogy tud érvényesülni egy olyan ősi dolog, mint a szamuráj-lét. Közben pedig az ezzel a léttel járó erkölcsi kérdéseket is boncolgatja ("egy szamuráj legyen mindig hűséges az urához). Szellemkutya és Louie kapcsolata is olyan régimódinak és idegennek hat ebben a modern világban. A film vége pedig pont ezt támasztja alá: a régi értékrendek és kultúrák eltűnnek, nincs helyük az ezredforduló világában.
Számomra minden Jarmusch-film nagyon egyedi hangulatú alkotás, a Szellemkutya is a maga rapes zenéjével, miközben sajátos módon közöl valamit a kultúráról, irodalomról. Nekem szimpatikus, ahogyan hozzááll a filmkészítéshez, s bár nem lett a kedvencen ezen filmje, mégis ajánlom, mert nem az a fajta "művészi filmje", amelyektől sokan ódzkodnak. Lehet, hogy nem a legizgalmasabb akciófilm, sokkal inkább egy egyedi megközelítésű akció-dráma!
