Egyszer fenn, egyszer lenn

2017.08.02 21:18 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 144x

0

A sok idétlen és semmitmondó romkom világában igazi érték egy ehhez hasonló romantikus film, amely bizony fel meri vállalni a nem túl happy endet és bemutatja a párkapcsolati hullámvölgyeket is (egyszer fenn, egyszer lenn).

Sok ikonikus jelenetet láthatunk a filmben, köztük a legkülönlegesebb az első szex utáni tánc a parkban, ami kicsit a Meglógtam a Ferrarival című film hasonló jelenetére emlékeztet, hiszen a főhős lelkivilágát tökéletesen illusztrálja egy olyan musicales betét, ami látszólag egyáltalán nem illik bele a történetbe, s mégis tökéletesen a helyén érzem.

Jó megoldásnak vélem azt is, hogy nem időrendi sorrendben kapjuk meg a jelenteket, hanem ugrálva: így egyik pillanatról a másikra váltakozik a hangulat is, a párkapcsolat ismerkedős szakaszában tapasztalható bizsergés után egyből kapunk egy meggyötört és elveszett párt, akik kezdenek elhidegülni, s próbálják felidézni magukban, hogy vajon miért is szerettek annak idején egymásba. Erre tökéletes példa az a jelentsor, amikor Tom felsorolja azokat a tulajdonságokat, amiket szeret Summerben (a mosolyát, a nevetését, a térdét), majd hamarosan épp ezek miatt gyűlöli őt (vagy legalábbis könnyebb ezt bemesélni magának). És még külön érdemes kiemelni a montázsolt elképzelés kontra valóság szcénát azon a bizonyos partin. Remek elgondolás, ügyes kivitelezés!

Szerencsés főszereplőválasztás, ugyanis mind Zooey Deschanelről, mind Joseph Gordon-Levittről elmondható, hogy nem mindennapi színészek, s ez a szerethető különcség a karaktereikre is üdén tudott hatni. Gordon-Levittet különösen kedvelem, szerintem generációjának egyik legjobbja, akinek még az ifjú (hős)szerelmes figura is remekül áll.

Az 500 nap nyár egy, a sablon romkom-sztoriktól bátran eltérő alkotás, s ezen merészsége nagyon egyedivé teszi, ami megkockáztatom nemcsak a női nézőknek, hanem a zsánertől idegenkedő férfiaknak a tetszését is elnyerheti. Közelít az 5 csillaghoz!