Küzdelem az életben maradásért

2017.12.29 14:18 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 263x

0

Nyomasztó hangulat, miközben egy csodálatosan elmesélt apa-fia kapcsolatot nézhetünk végig közel két órában. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem Az út nézése közben.

Valahol a jövőben járunk, a Föld a pusztulás szélén, minden szürke, a levegőt rossz belélegezni, ember embernek a farkasa lett, a mindennapi élelemért is élet-halál harcot kell vívni. Mondhatni, hogy a posztapokaliptikus filmek alapsémáit kapjuk, ám ahogy az előbb is említettem: remek a hangulatteremtés, egyből magába rántja a nézőt, miközben azt nézhetjük, hogy egy apa és a fia küzd az életben maradásért, kegyetlen harcok árán tudnak csak eljutni A-ból B-be. A szürke, baljós környezetben nemcsak a természet pusztul, hanem megjelenik a kannibalizmus, az emberi erőszak, jelezve, hogy itt már nem maradtak illúziók, csak a teljes sivárság. Viggo Mortensen az apa szerepében az egyik legjobb alakítását hozza, ám ez még kevés lenne, ha nem lenne ott társként Kodi Smith-McPhee, a naívnak tűnő fiú szerepében, aki szeretné megérteni a kialakult világ miértjeit, hogy például itt mitől lesz valaki jó, vagy rossz. Fogalmazhatunk úgy is, hogy kettejük kamaradrámáját követhetjük végig, mellettük a nagyobb nevek (Charlize Theron, Guy Pearce és Robert Duvall) csak epizódszereplők, ám dramaturgiailag remekül elhelyezve, kihasználva. Az apa és fia helyenként monotonná váló úton levésébe pedig remekül ékelődnek be az akciójelenetek, amelyek bár nem a leglátványosabbak, de nagyszerűen vannak levezényelve, ügyesen adagolva a szcénák feszültségét.

A jövőt már sokan, sokféleképpen elképzelték, ám ilyen nyomasztó, már-már fojtogató atmoszférát rég tapasztaltam egy ilyen zsánerű film nézése közben. Bár nem olvastam a könyvet, a film kellőképpen felcsigázta az érdeklődésemet, amelyért egy külön pluszpont jár.