2018.02.11 21:44 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
0

Elég nevetségesre sikeredett…

A regényadaptáció első része még tartogatott izgalmakat és egyfajta különleges légkört teremtett ezzel a bezártság érzettel, és hogy a szereplőknek fogalma sincs mire számíthatnak a külvilágban sőt, egyáltalán kijutnak-e a tisztásról valaha. Több olyan szereplő is volt, akik így vagy úgy, de emlékezetesek tudtak maradni (elsősorban a mérleg két oldalán Chuckra és Gellyre gondolok). Az első film végén még a kissé kiszámítható végkifejleten is tudtak egy kicsit csavarni, így annak idején kíváncsian vártam a folytatást, amely komoly eséllyel indult, hogy felérjen Az éhezők viadalához. Hát, nem sikerült neki.

A Tűzpróbába valahogy mindent szerettek volna belepréselni, de ezek mindegyike középszerűen sült el. Nagy akarásnak nyögés a vége, tartja a bölcs mondás. A készítők összeollóztak mindent a vírusfilmeken át a zombi sztorik sztereotípiáig, majd ezt meghintették némi posztapokaliptikus ízzel. A szereplők ügyesen úgy lettek válogatva, hogy szinte mindenféle rassz képviseltesse magát, legyen benne románc, mert az ugyebár elengedhetetlen, de legyen csalódás és árulás is (ez utóbbi már nagyon hamar lelepleződik és még nem is kell nagyon a sorok között olvasni). Na és itt van a főszereplő, vagyis Thomas, aki buldózerként hasít végig a filmen és közben ahol csak tud, hősködik egyet, a többiek pedig csak loholnak utána és bólintanak minden egyes döntésére (de most komolyan, hova lettek az izgalmas karakterek az első részből, hiszen ott még mind Newtban, mind Minhoban megvolt a potenciál). Hemzsegnek az új szereplők, akik között mindig felüti a fejét egy, aki magát igazi kemény fiúnak gondolja, de érdemi szerepet mégsem kap egyik sem. Valahogy az új karakterek is úgy jártak, mint a történet egyes elemei: van belőlük sok, de egyik sem emlékezetes (vagy csak a következő részben fognak kiteljesedni? Ki tudja…). Az akciójelenetek bár látványosak, de a feszültségért felelős elemek mindegyike elcsépelt és kiszámítható. Amikor pedig ijesztő szeretne lenni, nos, ebben továbbra sincs túl nagy kreativitás: amíg az első részben ezt csak és kizárólag a Siratók néven emlegetett gépszörnyek hivatottak képviselni, itt egyedül a zombikra emlékeztető „buggyantak” szerettek volna azok lenni (mérsékelt sikerrel). Már alig várom, hogy miket használnak majd ilyen célra a záró epizódban… És ha ez még mind nem lenne elég: több mint két órás játékidejével iszonyatosan elnyújtott és a történet nagy részében unalmas is. Amit pedig végképp nem értek: sikerült egy baljós befejezést kanyarítani a nagy csatajelenettel, de ez nem volt elég, s kellett bele egy giccses „Én egymagam nekivágok, s megküzdök az óriási szervezettel” monológ, amely mondjuk ki: elég nevetségesre sikeredett…

Elég nevetségesre sikeredett…

Nem olvastam ugyan James Dashner sorozatát és nem is szerencsés filmet és könyvet összehasonlítani, de olyan ismerőseim, akik olvasták a szériát, fogták a fejüket azon, hogy mennyire rosszul sikerült a második rész, s hát igen, ezt látja az is, aki nem ismeri a történet egészét. Ezek után van hova fejlődni a harmadik résszel, de inkább nem számítok semmi jóra. Szeretnék pozitívan csalódni!

akció | sci-fi | thriller

Thomas minden álma az volt, hogy kijusson az Útvesztőből - ettől remélte a megérdemelt szabadságot és nyugalmat. Azonban a kanyargós és veszélyes utakon túljutva szembesül a... több»

0