Sok hasonló témájú film készült már, ahol egy iskolai lövöldözés a téma. A mi drága kisfiúnk az igényesebb filmek közé tartozik. A történetet az elejétől kezdve körüllengi valamilyen megmagyarázhatatlan feszültség, amelyhez hasonlót én korábban a Beszélnünk kell Kevinről című film kapcsán éreztem. Az ilyen filmeknél általában a szemünk előtt játszódik a tragédia. A rendezők szeretik mutogatni a történteket, ami eléggé hatásvadász magatartás. Ez a film ebből a szempontból is kivétel, mert nagyon visszafogottan kezeli a témát, nem ezzel akar az érzelmeinkre hatni. A lövöldözésből semmit sem mutatnak a nézőknek. Nagyon mély és elgondolkodtató a története, egészen a lélekig hat. Belegondolni és borzalmas, hogy beállít két rendőr és azt közli, hogy meghalt a gyermeked és előtte meggyilkolt x embert. Felfoghatatlan. Szülőként a történtek feldolgozhatatlanok. Millió kérdés röpköd az ember fejében, hogy mit rontott el, miért nem vette észre, hogy baj van. Mit kellett volna máshogy csinálni vagy hol hibázott. Elveszíteni egy gyereket, aki önkezével vet véget az életének szerintem sosem lehet túllépni rajta, mert sosem kapjuk meg a válaszokat, a miértre. Nincs is lehetőség a gyászra, mert mindenki kérdésekkel bombáz és magyarázatot vár. A filmben is egy hírért bármire képesek az emberek és akár gusztustalan eszközökhöz is képesek nyúlni. Érdekes, hogy ilyen esetben felelős a szülő? Nem lehet mindig, mindenhol a gyermeke mellett, de valahogy mégis ő nevelte fel, mutatta a gyermeknek a mintát. Mindenképpen nehéz és nincs jó válasz. Mennyire máshogy dolgozta fel az apa és az édesanya a történteket a filmben. Jobb tudomást sem venni a dologról vagy mindvégig kiállni a gyermek mellett? Nevelsz egy gyermeke és ő mindig a kisgyermeked marad, mindegy mit csinál? Egy ilyen esemény örökre megváltoztatja az ember életét és már sosem lesz minden ugyanaz. Nem telhet el úgy nap, hogy valamiről ne jusson az eszedbe. Más lesz a viszony a barátokkal vagy a szomszédokkal. Ez egy olyan álom, amiből sosem lehet felébredni. Milyen furcsa hogy egy hozzátartozónk elkövet valamit és nekünk kell kiállni az emberek elé és mi érzünk szégyent. A külvilág csak egy gyilkost lát, holott az a gyilkos valakinek a gyermeke (volt). De ha a másik oldalon állsz és a te ártatlan gyermekedet gyilkolják meg sosem lehet megbocsátani. Itt még az idő sem segít. Sajnos manapság egyre több hasonló eset van, főként a tengerentúlon, úgyhogy elég valóságos volt a film. Bemászik a bőröd alá a történet és napokig sodródsz az eseményekkel. Minőségi kivitelezésű film, 9 a 10 pontból.
80 A mi drága kisfiunk (2010)
Bill és Kate középkorú házaspár, a tizennyolc éves fiúk, Sammy egyetemre jár. A kapcsolatuk valójában nem több puszta formalitásnál, mindketten a munkájukba temetkeznek, nincs... több»
