Többször írtam már, hogy Philippe Lacheau és csapatának filmjei engem kitűnően szórakoztatnak. A felvigyázó óta amint premierlistára kerül a következő alkotás, máris megyek a moziba, és tudom, hogy egy-egy újabb őrült – néhol bugyuta és klisés – vígjátékon röhöghetem magam könnyesre. Megosztó lehet ez az állítás, mert Adam Sandler-féle kitaposott ösvényen haladnak francia barátaink, de mégis, eddig a nevük garancia volt a jóízű agymenésre (Alibi.com, Elmentek otthonról).
A Hozzám jössz, haver? esetében annyi a változás, hogy a rendezői székben cimborája, Tarek Boudali ült. Érződik a változás, de a színvonal hasonló, mint az eddigiek. Mondhatni egy Férj és férj újradolgozást látunk, de sokkal több és kínosabb bonyodalommal. Ahogy az eddigi filmekben is megszokhattuk, egy "komolyabb" romantikus történet köré vannak sűrítve gigászi mennyiségű (meleg, rasszista, helyenként alpári) poénok, melyek nagyobb százalékban működnek is. Sajnos nem egy jelenet erőltetettre sikerült, és kínos volt nézni (gondolok itt pl. arra, mikor a nyomozó beöltözött nőnek, hogy tesztelje, főhősünk tényleg meleg -e). Egy ilyen tömény ökörségben félre tudok nézni ezen hibák felett, de azért jó lett volna meghúzni egy határt.
Aki már látott a fent említett filmekből egyet is – és az tetszett –, bátran merem ajánlani a Hozzám jössz, haver?-t, viszont azt el kell ismernem, nem hiába megosztó a film Franciaországban is. Ízlések és pofonok. Nekem moziban kellemes kikapcsolódás volt, és abszolút helytállt, mint vígjáték. Várom a következő őrültséget a brigádtól.
72 Hozzám jössz, haver (2017)
Yassin minden álma, hogy Párizsban tanuljon, de családja nem engedheti meg magának az ezzel járó anyagi kiadásokat. Szülőfalujának lakóinak segítségével mégis lehetősége... több»
Szereplők: Charlotte Gabris, Ramzy Bedia, Julien Arruti, Mylène Jampanoï, Zinedine Soualem
