Vannak olyan filmek, amelyek jók. Vannak olyanok, amelyek rosszak. És vannak olyanok, amelyek annyira rosszak, hogy az már jó. Ez utóbbi közhelyes megállapítás érvényes erre a fércműre is, amelynek megnézése után nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Csak nehezen lehet megállapítani, hogy az alkotók komolyan gondolták-e mindazt, ami hülyeséget ebben az izében összehordtak, vagy csak viccnek szánták. Ez a "film" ugyanis úgy a műfajnak, mint önmagának is mintegy a paródiája, még akkor is, ha sok benne a brutális részlet. Már az eleje is gáz, egy, a fiatal Mikulásra vagy éppen Engelsre hajazó professzor felnyit egy sírt, ahonnan előjönnek a zombik.
A fickó nem cáfolja meg az "őrült professzor" kinézet alapján elvárható értelmi szintjét, hiszen mit csinál? Közli a zombikkal, hogy "én a barátotok vagyok". Logikus, nem? Akár logikus, akár nem, sajnos - vagy szerencsére - ez sem segít neki abban, hogy rá nézve kedvező fordulatot vegyen a sztori. Kisvártatva megérkeznek a rokonok a prof villájába, köztük egy csúnyácska "kisfiú" (egy felnőtt törpe játssza), akiről később kiderül, hogy még szexuálisan aberrált is, mert mindig anyucival akar kufircolni. De a felnőtteknek sem akad más elfoglaltságuk, mint hogy rögtön nekiálljanak szexelni, valószínűleg dramaturgiailag másképpen nem lehetett beilleszteni az erotikus jeleneteket a filmbe (mondjuk máshol sem lettek volna szerves tartozékok).
Egyébként sincs az egésznek semmilyen értelmes sztorija, csak szaladgálnak a főszereplők innen oda, onnan ide, és folyamatosan megpróbálják elbarikádozni magukat valahol. Közben persze olyan vicces jeleneteknek lehetünk szemtanúi, mint amikor a villa parkjában (!) menekülés közben az egyik csaj belelép egy medvecsapdába. Végső soron ez is teljességgel normális, én is fel szoktam állítani ilyesmiket a kertben, hátha jók lesznek még valamire. Végül kiszabadítják a csajt, aki sántikál ugyan, de a lába egyben van. (Hát valami mégsem lehetett jó azzal a csapdával...) Ahogyan azt várni lehet, a kis csapat egyre fogyatkozik, mert a zombik elkezdik ostromolni a házat. Újra jönnek a vicces megoldások, a szolgálót pl. egy kaszával fejezik le a zombik, miután az egyik kezét egy zombi odaszögezi az ablaktáblához, nem is akárhogyan: odahajít egy vasszöget a susnyásból.
A csaj kihajol az ablakon, erre a kedves zombik előveszik a kaszát, és felülről lemetélik a fejét. Itt már majdnem előjött belőlem a magyar virtus, és ott tartottam, hogy elkezdek sírva vigadni, annyira nem tudtam eldönteni, hogy WTF. Ez így folyik hosszú időn keresztül, bármilyen épkézláb sztori hiányában csak a szereplők vergődését nézhetjük, és a vége felé jön az újabb öngóljuk: ahelyett, hogy kocsival elhúznának a francba, gyalog elindulnak a dzsindzsáson keresztül, és kikötnek egy kolostornál, ahol kiderül, hogy a szerzetesek is zombik. Ez már tényleg fájt, nem tudom, hogy kinek az agyából pattantak ki ezek a baromságok, de sok abszurditással szembesülhet a néző e röpke 83 perc alatt, amíg a film tart. (Szerencsére nem nyújtották el még tovább ezt az egészet.) Szóval a történetmesélés nulla, a színészi játék nulla, a karakterek szintén nullák, de mindezt a zombikat játszó színészek gusztustalan maszkjaival és a sokszor szintén gyomorforgató trancsírozós jelenetekkel próbálták ellensúlyozni - a kamera szemmel láthatóan élvezkedik a zombikon, amikor azok az éppen aktuális áldozat húsát vagy belsőségeit fogyasztják el egy jó hangulatú társas vacsora vagy ebéd keretében.
Érdekes vonulat az erős szexuális töltet, főleg pedig a degenerált "kisfiú" vérfertőző próbálkozásai, amelyeknek nem várt járulékuk lesz anyucira nézve (szerintem ez még a horrorok sorában is az egyik legbetegebb és legbrutálisabb jelenet). Annyi előnye azért volt ennek a produkciónak, hogy néhány alapvető tényt megtudhattunk a zombikkal kapcsolatban: szeretik az egyszerű öltözékeket, nem annyira merev a mozgásuk, mint amilyennek hisszük, ráadásul képesek az eszközhasználatra is, baltákat, kaszát, faltörő kost (igen, minden jobb háztartásban van ilyen) stb. nagy tehetséggel tudnak kezelni, de még a körfűrész sem ismeretlen a számukra, és persze intelligensebbek, mint az élők, máskülönben azok rögtön tipliztek volna a kocsikkal a fenébe. Ja és az is kiderül a filmből, hogy a jó szerzetes még akkor is folytatja az életmódját a kolostorban, ha már zombivá változott, és ugyanúgy csuhát hord.
Egyszóval "minő csodás kevercse" ez a film a paródiának és a vérgőzös zombis mészárlásnak... Ezt tényleg látni kell, mert kihagyhatatlan, elvétve bukkan az ember az öncélúságban és a beteg gondolatokban ennyire tobzódó trash alkotásra. Ritka ostoba film, ritka ostoba szereplőkkel, mégis megvan a maga bája, és a maga agyhalottságában tényleg zseniális. Ha az alkotók paródiának szánták, akkor telitalálat, le a kalappal előttük.
73 Le notti del terrore (1981)
Egy professzor a birtokához közeli kripta feltárása közben kiszabadít egy csapat élőhalottat, akik végeznek vele. Hamarosan megérkezik a nagyszámú rokonság egy ünnepség... több»
Szereplők: Pietro Barzocchini, Karin Well, Gianluigi Chirizzi, Simone Mattioli, Antonella Antinori
