Fekete humor mesterien

2019.02.11 18:17 Miska bácsi Olvasottság: <100x

0

SPOILER

Elég széles műfaji skálát kapott a film , amit én nem egészen értek. A dráma és a vígjáték kategórián kívül mást nem véltem felfedezni benne. Na jó, nyomokban turisztikai promóciós videó elemeit tartalmazza. A film minden valamirevaló szereplője átél, egészen pontosan elszenved (legalább) egy drámai eseményt, miközben a cselekmény és a párbeszédek abszurditásán és morbidságán a néző röhögni kénszerül, vagy legalább egy kényszeredett grimasz átfut az arcán. A drámaíró McDonagh színházi múltja megmutatkozik, igazi tragikomédiát sikerült vászonra vinnie (azóta ezt megismételte az Ebbinggel is).

Másodszor láttam, és valószínűleg az örök kedvencek közt fog maradni. Itt én sem tudom szó nélkül hagyni a magyar címadást, emlékszem, hogy cím alapján sokáig kerültem a filmet. Páran felemlegetik a trágárságot, viszont vannak ennél sokkal visszataszítóbban vulgáris filmek is. Én minden fuck-ot helyénvalónak éreztem a karakterek jelleme miatt. A párbeszédek egyszerre abszurdan tökéletesek és végtelenül természetesek. Egy normális, hétköznapi ember nincs a történetben, ilyen elcseszett figuráktól pedig mást nem is várna az ember. Végül aztán mindegyik bűnöző eléri azt a pontot, amikor levedli saját keménységét, és szánalmas életével elszámolva egy magasztosabb tettet hajt végre. Ray többször is hecceli a törpét, hogy milyen sokan követnek el közülük öngyilkosságot, mert kis méretük miatt depressziósok lesznek. Az értékelés írása közben esett le ennek a visszássága, hiszen a három legkevésbé sem törpe főszereplő mind megkísérel öngyilkosságot, egész jó aránnyal.

A film közben több jelenet alatt is eszembe jutott, milyen pazar és átgondolt a forgatókönyv. Ilyen érzésem nem gyakran szokott lenni, talán csak Tarantino váltott ki belőlem hasonlót. Remélem, McDonagh kitart a filmes pálya mellett még jó darabig, mert nagyon szívesen látnék tőle még pár hasonló alkotást.