Renée Zellweger először... Renée Zellweger másodszor...

Némileg nehéz véleményt alkotni erről a filmről, mert egy kissé kevéssé emlékszem rá. Bár a posztert és néhány képet/képkockát látva egyre több momentum jut eszembe a filmből, kezd összeállni a kép a történetét illetően. S egy fontosnak tűnő vonatos, talán pályaudvaron játszódó jelenet egyébként is rémlett. Arra viszont szinte határozottan emlékszem, hogy üdén jöttem ki a moziból.

S ez Renée Zellwegernek is köszönhető, ugyanis ebben a filmben láttam először. Talán már ekkor megszerettem. A pár héttel később látott Én, és, meg az Irén című filmmel viszont biztos a kedvenc színésznőim közé került – már akkor is egy kicsit őrültnek tűnt, talán pont ezért volt imádnivaló. S annál is inkább csodálkozom azon, hogy 15 évvel ezelőtt, 2004-ben láttam utoljára filmjét is moziban – egy füst alatt 4 filmjét is; egyiket immár másodjára, hisz egymás után, egy azon napon láthattam a Bridget Jones naplója első 2 részét; a 3.-at még nem sikerült elcsípni, de ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a számomra szimpatikusabb addigi férfi főszereplő lecserélődött.

Renée Zellweger először... Renée Zellweger másodszor...

(Természetesen a Hideghegy is a 4 említett 2004-es film között volt, ami kapcsán kifejezetten szurkoltam a színésznőnek, hogy megkapja az Oscar-díjat.)

Szóval, bár az Oltári vőlegény című filmről olykor elfeledkezem – annak ellenére, hogy nem volt rossz –, az ilyen "filmes megismerkedések/egymásratalálások" mégiscsak meghatározóak, pláne akkor, ha egy ilyen színészrőről van szó, mint Renée Zellweger. Egyébként Chris O'Donnellt talán kicsit meglepő és szokatlan volt látni egy ilyen jellegű szerepben.