A történet nagyjából a hasonló jellegű kung-fu filmek modorában készült. Az átlagból talán az emeli ki, hogy az első félidőben alaposan megismerhetjük a shaolin felkészülési módszereket, hosszasan ecsetelik a főhős sorsának alakulását. A film második része már kissé mozgalmasabb, bár be kell vallanunk, hogy az alapötlet nem kimondottan fantáziadús, és ha a körítést lehántanánk a történetről, akkor a cselekményváz is nagyon sovány lenne.
A film hangulata hol kissé elkomorodik, hol felbukkannak benne humoros jelenetek, és a műfaj szinte összes kellékét felvonultatja: van itt hősiesség, árulás, szerelem, és a történet második felében a néző azt is megtudhatja, hogy nem minden szereplő az, akinek látszik. Szórakoztatónak szórakoztató ez az alkotás a maga módján, viszont pontosan az a problémám vele, mint a hasonló produkciók 99%-ával: képtelen valódi tartalommal és egyéni jelleggel megtölteni a műfaji klisék egymásra dobált halmazát, és a cselekmény is a már kitaposott úton halad, néhány olyan mellékszereplő felvonultatásával, akik pl. humorforrásként (is) funkcionálhatnak. A jellemek zömmel egysíkúak, és a klasszikus jó-rossz felállást követve itt is két értékvilág ütközik meg egymással, valamiféle félig-meddig mitikus időszak háttere előtt.
Persze ha eleve nem várunk túl sokat a filmtől, akkor nem is lehet nagy probléma, viszont pl. a vége felé abszolút nem értettem, hogy ott van a két srác meg a nő egy városkában, ahol körbeveszi őket a főgonosz meg még kismillió ember, aztán a következő snittben már csak négyen vannak valami sziklás tájon, de hogy hogyan kerültek oda, azt képtelen voltam felfogni. Egy esti kikapcsolódásnak megteszi a film, nem különösebben érdekfeszítő, de nézhető.
