Horrorfilm alváshoz

A Madman az éppen csak elkezdődött 80-as évek slasheráradatában elbújó B kategóriás rémmese, amelynek szerintem az lett a veszte, hogy ekkoriban túltengés volt ilyen jellegű alkotásokból, ráadásul ez a produkció képtelen volt versenyezni a nagy riválisokkal (Halloween, Péntek 13., Rémálom az Elm utcában stb.). Ebben a filmben valamiért nincs annyi spiritusz, mint sok hasonszőrű társában, és nem is lett annyira sikeres/népszerű, mint más darabok. Annak ellenére sem, hogy gyakorlatilag szinte minden olyan elem felfedezhető benne, amelyek fényesebb jövőre predesztinálhatták volna ezt a horrort, valami miatt azonban itt mégsem működtek a dolgok.

Valójában elég sok klisét láthatunk a történetben (a táborozó diákok és felügyelőik téblábolása a sötét erdő kellős közepén, konfliktusok, szerelmi szálak, a legfontosabb pillanatban indulni nem akaró autók, és még sorolhatnám), de amíg ezeket sok más filmnél sikerült valahogyan formába önteni, ebben az esetben a végeredmény egy meglehetősen gyenge horrorocska lett. A film nyitó képsorai meghökkentik a nézőt, ugyanis amíg az egyik felügyelő Madman Marzről énekel a tábortűznél, rövid snitteket láthatunk a később megtörténő eseményekről, aminek mintha lenne némi parodisztikus felhangja is, hiszen részben lelövi azt a poént, hogy kik fognak bajba kerülni a következő másfél órában. Ez a szokatlan rendezői húzás talán a film egyik legérdekesebb ötlete, a későbbiekben azonban sajnálatos módon az efféle invenciók zömmel elmaradnak. A bevezetés megadja ugyan a nyomasztó alaphangulatot, ám ezt követően egy meglehetősen vontatott történetmesélés kezdődik. A film egyik legnagyobb problémája szerintem az, hogy valamiért a főszereplőből mintha nem sikerült volna kihozni a maximumot, jóllehet egy igencsak sötét figuráról van szó. Madman ugyanis a legenda szerint családirtó kisiparosként tevékenykedett, és fejszével lemészárolta a családját, majd elmenekült az erdőbe. A néző és a táborlakók is már a történet kezdetén megismerkedhetnek ezzel a családi idillel, és szintén a misztikus felhangokat erősíti az is, hogy nem szabad kimondani Madman nevét, mert akkor megjelenik (ez véleményem szerint megelőlegezi pl. a Kampókéz c. film alapötletét is, illetve talán közös gyökérre, alapvető zsigeri félelmekre megy vissza mindkét alkotás ezen motívuma). A gyilkos itt szinte a végkifejletig arctalan marad, csupán az alakját látjuk néha, illetve hallhatjuk a szuszogását, hörgését, bepillanthatunk az ócska házába is, de összességében valamiért mégsem ijesztő, inkább nevetségesnek tűnt a számomra a külseje. Úgy vélem, a táborlakók sokszor üres locsogása és enyelgése helyett inkább Madman élettörténetét, jellemrajzát kellett volna erősíteni, kicsit érdekesebbé tenni a figurát. Ehelyett csak annyi jut a nézőnek, hogy - amint az lenni szokott - a csapat szépen lassan elkezd fogyatkozni. A szereplők több ízben is irritálóak, így legalább van miért imádkozni, ti. hogy minél hamarabb sorra kerüljenek Madmannél. Egyébként a figurák halálát szerintem még a kevésbé rutinos horrornézők is borítékolni tudják, hiszen az emberkék olyan alapvető szabályokat szegnek meg, mint pl. ne menj egyedül éjszaka az erdőbe. Talán még néhány gyilkossági jelenet dobhatja fel valamelyest a sztorit, akad egy-két leleményes elhalálozás a filmben, mint pl. a motorháztetővel való lefejezés, de igazából ezek is annyira apró felvillanások, hogy képtelenek valóban élvezetessé és színvonalassá tenni az egészet. Illetve a befejezést lehet még esetleg megemlíteni, ez szerintem némileg keserűbb, mint más slashereknél/splattereknél.

Horrorfilm alváshoz

Sajnos a gyenge és sablonos forgatókönyv mellett sok más gyengéje is van a filmnek. A színészi játék zömmel kritikán alulinak minősíthető, a zene is inkább csak valamiféle idegesítő szinticsapkodásra emlékeztetett engem, a főcímzene pedig eléggé nevetséges, mintha nem illene az egészhez. Habár az operatőri munka néha meg-megcsillant valami pluszt - pl. a tábortűz körüli nyitójelenetben -, a hangulatteremtés nem igazán működik ebben a filmben, és sokszor csak valamiféle kínszenvedős vánszorgással ér fel a cselekmény. Az összedobált klisékből és a sokszor béna megoldásokból az alacsony költségvetéssel sajnos csak ennyire futotta, egy felejthető, híg horrorocskára, amely egy nagyjából előre megjósolható cselekményszálat futtat végig, túl sok meglepetéssel nem szolgálva a nézőknek. Aki szeret elaludni filmnézés közben, annak teljes szívemből és őszintén ajánlom ezt a valamit, mások viszont szerintem lehetőleg messzire kerüljék el.