Nagy rajongója vagyok az úgynevezett eurohorrornak, és szintén közel állnak a szívemhez a 80-as évek horrorfilmjei, ezért nem kicsit örültem, amikor ráakadtam Fulci, az olasz horrorgéniusz egy kevésbé ismert címére (amit ráadásul eddig még nem is láttam), mely itthon A horror édes háza címen jelent meg.
Már a film legelején lehetett érezni, hogy Fulci jelen alkotása nem elsősorban a mozikat célozta meg, hanem a 80-as évek tévéképernyőjét. Ezzel persze még nem degradáltam le jelen filmünket egyből a gyengébb színvonalra, hisz tudtam, hogy Fulci nem kevés tévéfilmet készített aktív pályafutása idején. A film első öt percében azért nem hazudtolta meg magát az olasz horrorfilm gyártás egyik nagy alakja, hisz két olyan gyilkosságot is prezentált a film nézőjének, amit mára szinte elképzelhetetlennek tartanék, hogy cenzúra nélkül bemutatnának egy tévéfilmben. Tehát mondhatnám azt is, hogy igaz, érezhető volt a filmen a minimális költségvetés és a tévéfilmes irány, de brutalitás terén ismét a jól megszokottat kapom Fulcitól (ismételném, ez volt az első öt perc után a véleményem a filmről).
Viszont az összes pozitívumot el is lőtték nálam a film nyitányával, mert innentől kezdve nagyítóval sem nagyon találtam semmi értékelhetőt benne. A történet két igazán fontos karaktere, az árván maradt testvérpár olyan minősíthetetlen alakításban "részesítettek", amit tévéképernyő előtt ülve igazán ritkán láttam eddig (szerencsére). Mindezek mellett pokolian irritálók is voltak, az őket ért trauma egy pillanatra sem tükröződött vissza, ami már egyből nagyon tudott zavarni. Fontosnak tartanám megemlíteni, hogy a filmhez szinkronosan volt szerencsém, de lehet, hogy, ha tudtam volna, hogy ez mennyire rosszul sikerült, akkor inkább megkerestem volna egy feliratos változatát. Ritkán mondok affélét, hogy a szinkron egy filmnél annyira nincs összhangban a látottakkal, hogy az messze le tudja rontani az összhatást (itt meg ráadásul még egy rossz filmhez is volt szerencsém).
Sajnos a további színészek sem tudták színvonalban gazdagabbá tenni jelen filmünket. Történet szempontjából is rengeteg értelmetlenség található benne. Semmilyen szempont alapján nem tudom azt mondani, hogy egy fogyasztható filmhez lesz annak szerencséje aki, megnézi jelen produkciót. Tehát mindenki csak saját felelősségre kezdjen bele, mert ez tényleg egy rossz film volt.
40 A horror édes háza (1989)
Egy betörő brutálisan meggyilkolja az őt rajtakapó szülőket, kegyetlen tettét pedig balesetnek álcázza. Az árván maradt gyerekeket a nagyszülők veszik gondozásukba abban a... több»
Szereplők: Vernon Dobtcheff, Franco Diogene, Jean-Christophe Brétigniere, Cinzia Monreale, Lubka Lenzi
