A sziget neve: Túlélés

Jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém ehhez a filmhez, és akkor kimondottan tetszett. Talán pont ezért vettem elő a minap, és szomorúan konstatáltam azt a tényt, ami oly sok horrorfilmnél előfordul, hogy másodszori megtekintése során már nem képes annyira szórakoztatni. Mondjuk ez a fajta probléma rengeteg horrorfilmnél fennáll, de simán tudnék sorolni a műfajon belül sok olyan alkotást is, ami másodszori, vagy sokadik megtekintése után is képes bőven élvezeti faktort nyújtani számomra.

A 2000-es évek elején jó pár olyan horrorfilm érte el kis hazánkat, amely angol honból származott (A barlang, 28 nappal később, Démoni harcosok ), és ezek általában nem csak a kritikusok szemében, de a horrorszeretők körében is ki tudtak alakítani maradandó emlékeket. Nos a 2006-os Wilderness (itthon A vadász címen bemutatott ) ha nem is lesz egy maradandó élmény, de célját azért bőven teljesíteni fogja, ráadásul teszi mindezt igencsak véres módon.

A sziget neve: Túlélés

A történettől túl sok mindent nem kell várni, hisz pont, hogy nem az a legfőbb erőssége a Michael J. Bassett (Silent Hill: Kinyilatkoztatás) által rendezett filmnek, hisz bőven találkozhattunk már hasonló alkotásokkal, mégsem rónám fel ezt akkora hibának, ugyanis hiába hemzseg a közhelyektől a történet, szerencsére a karakterek tudtak elég változatosak és elég jók lenni ahhoz, hogy ez egy megbocsájtható bűne lehessen a filmnek. Talán érezték is ezt a készítői, hisz itt nemcsak a szereplőkre vadászó elmebeteg miatt kell aggódnia a nézőnek, hanem a legtöbb karakterben szunnyadó időzített bomba miatt is. Mivel a film szereplői egytől-egyig fiatalkorúak javítóintézetéből származnak, ezért ők sem az ártatlanság mintapéldányai. Viszont azt meg kell, hogy jegyezzem, hogy kimondottan jól sikerült ábrázolnia a rossz és a rosszabb közti árnyalatokat a karaktereknél. Ezáltal pedig a néző oldalt választ magának, és már csak azt vesszük észre, hogy a fiatalkorú bűnözőknek szorítunk ebben a macska-egér hadjáratban, ahol viszont szinte a film végéig egyértelmű számunkra, hogy ki A vadász és ki az áldozat, ismétlem, majdnem a végéig.

Színészek terén,talán csak Sean Pertwee (Démoni harcosok) és Alex Reid (A barlang) neve csenghet ismerősen, vagy legalábbis nekem, mégis számomra egy bizonyos Toby Kebbell lett a végső befutó a színészi teljesítménynél. Domináns, erőteljes és állatias alakítása miatt marad meg az emlékeimben az alakítása. Hangulatban mondjuk nem lett annyira erős a film, mint a fentebb felsorolt, ez idő tájt bemutatott angliai filmek, viszont kétségtelen tény, hogy volt egy-két igencsak véres és naturális elhalálozás, ahol a vért sem sajnálták, mindemellett egész pofásan is nézett ki ezeknek a technikai ábrázolása.

Sajnos a csavar, amire az egész filmet felépítették, nem túl acélos, sőt akár mondhatnánk kiszámíthatónak is, de talán ez is megbocsájtható, hisz itt nem is a bosszúra volt elsősorban kihegyezve a történet, sokkal inkább a büntetésre. Egy megtekintést bőven megérdemel a film, aki még nem látta.