Tetszik, nem tetszik, kultuszfilm született. A filmgyártás áradatában ma már nagyon nehéz valami eredetit, maradandót alkotni. Az Éjjeli féregnek sikerült. A történet, színészi alakítások, rendezés ebben a filmben olyan magas szintet ütött meg, ami méltán emeli a kultfilmek táborába.
Ez nem egy tucatfilm, nem egy remake, nem egy ezerszer látott kliséhalmaz, hanem egy eredeti sztori. Egy olyan történet, amilyet még nem láttunk soha. Persze készült már szatíra a média hatalmáról, a politikával való összefonódásáról (Amikor a farok csóválja), de ilyen, ami a híradás sötét oldalát mutatná be, még nem. Ami érdekes, hogy ezen a sötét oldalon nem csupán a hírek azok, melyek megrázók, hanem azok az emberek is hagynak némi kivetnivalót, akik ebben a világban élnek, dolgoznak és építik a karrierjüket. Bepillantást kapunk abba a világba, ahol ádáz küzdelem folyik a nézettségi mutatókért, ahol a tragédiák bemutatása jelenti mások biztos megélhetését, érvényesülését. Ez a film a 21. század erkölcsi kórképe is egyben. Ahol úgy is lehet érvényesülni, hogy mások szenvedéseit, halálát minél jobb kamerával és jobb képminőségben tudjuk rögzíteni, bemutatni. De ezt nem ítélhetjük el, mivel erre van társadalmi igény, és ezek a média munkások csupán ezt az igényt akarják a legmagasabb minőségben kielégíteni, hogy a reggeli kávéját szürcsölő átlag amerikai minél véresebb és drámaibb hírek nézésével tudja kezdeni a napját.
A film káprázatos színészi teljesítményeken keresztül mutatja be korunk médiájának sötét erkölcsi bugyrát. Jake Gyllenhaal jó választás volt a főszerepre, játéka félelmetesen és hitelesen formálja meg a főhőst, de nagyon jót játszik benne Rene Russo is. Az érett, céltudatos nő és a feltörekvő, szintén céltudatos pszichopata kapcsolata igazi pikantériája a filmnek. Kettejük párbeszédei teszi a filmet még élvezhetőbbé, igazi csemegévé… De a mellékszereplők is igazán kitettek magukért, (sajnos az elhunyt) Bill Paxton is lubickolt a szerepében, és a vendégmunkást megformáló színész is jól hozta a rászabott figurát.
A film végig leköti a nézőt, és sikerült a rendezőnek végig fokozni az izgalmakat és a feszültséget. Több erénye is van. A parádésan megírt dialógusok, a hiteles szereplők, a jól felépített történet, az erkölcsi mondanivaló, a rendezés, a kameramunka teszi ezt a filmet maradandó alkotássá, amihez csak gratulálni lehet.
