Több dolog miatt is kedvelem a 80-as évek során készült horrorfilmeket. Az egyik maga a horror zsánere, hisz már fiatalkorom óta ez a műfaj a kedvenceim közt szerepel. Kevés olyan tematikájú alkotás van, ahol megfelelő hozzáértéssel annyira jól össze lehet egyeztetni a filmgyártás szinte összes filmes stílusát. Hisz lehet úgy is élvezetes filmet készíteni, hogy az egyszerre viseli magán a sci-fi, az akció, a vígjáték és a horror elemeit. Valami ilyenről lehetett szó, amikor elkészítették 1984-ben Az üstökös éjszakája című filmet, csak egyetlen dolog hiányzik a kész műből igazán, az pedig a fentebb említett hozzáértés. Mert akárhogy is csűrném-csavarnám a szavakat, Az üstökös éjszakája mindenből egy kicsi, de semmikép nem egy jó alkotás.
A nézése során valahogy azt éreztem, hogy talán még a készítők sem tudták eldönteni, hogy az igazán sok műfaj közül miből is merítsenek a kelleténél egy kicsivel többet, így inkább mindenből merítettek, csak épp nagyon nem lett a végeredmény működőképes. Azt mondanám, hogy az első 15-20 perce élvezetes is volt, hisz itt a sci-fi szálat elsősorban a misztikumra fűzik fel (ami még ugyebár messze van a horrortól), de kiindulási alapnak megfelelő lett volna. Viszont a kezdeti fellángolásom a film első negyedórája után igencsak alábbhagyott, mert a készítők egyszerűen képtelenek voltak az érdekes és lehetőségekkel teli nyitányt tovább fokozni, ráadásul fokozatosan veszítenek is el abból bőséggel. Talán a kimondottan butuska és gyengén megírt karakterek, a viccesnek szánt képsorok (amik szerintem humort is csak elvétve tartalmaztak), vagy a sok lövöldözős jelenetével megpendített akció vonal (amelyek inkább voltak kínosak, mint jól megkoreografáltak) miatt. Horror és hangulat terén pedig csupán egy nagy nullát kapunk. Sajnos maga a történet is rossz, vagyis inkább csapongó, és sok esetben értelmetlen is. A történet befejezésének megmagyarázása meg inkább érződik egyfajta bemagyarázásnak, ezzel pedig totálisan haza is vágják a minimális hangulatát a filmnek.
Egy másik olyan dolog, amit kimondottan szeretek a 80-as évek horrorjaiban, hogy még nem alkalmaztak CGI-t, számítógépes effekteket is csak elvétve, tehát, ha valamit meg akartak jeleníteni, ami majd a frászt fogja hozni a nézőre, akkor azt maszkokkal, extra protézisekkel oldották meg. Na ez is igencsak hiánycikk ebben a filmben, ami megmenthetné e téren, az a hangulat vagy az atmoszféra, az pedig, mint már írtam, a film elején elveszik.
Számomra hiánypótló film volt Az üstökös éjszakája, hisz eddig nem láttam, de a megtekintése után egy pillanatra sem éreztem, hogy bármit is vesztettem volna, ha továbbra is az ismeretlen tartományban maradt volna.
