A filmet az a bizonyos Wes Craven (1939–2015) rendezte, akinek a neve 1986-ban, amikor ez a film készült, már egyértelműen minőséget jelentett a horror piacán, hisz ekkor már túl volt olyan ismert filmeken, mint az 1972-es Az utolsó ház balra, az 1977-es Sziklák szeme, vagy az egyik legnagyobb horrorikon megszületésének az első része, az 1984-es Rémálom az Elm utcában című klasszikus. Mindezek ismeretében ültem neki egy számomra mindeddig ismeretlen filmjéhez, méghozzá az 1986-ban készült Ösztöndíjjal a pokolba, avagy a másik címén talán kissé ismertebb Halálos baráthoz.
Na már most, amikor egy ennyire ismert rendező, mint Wes Craven, rendez egy filmet, akkor egy horrorszerető nézőnek bizonyosan vannak is elvárásai, és hát nekem is voltak. Talán így még fájóbbak voltak azok a hibák, amiket elkövettek. Az már csak egyfajta hab volt azon a bizonyos tortán, hogy mindezt a filmgyártó óriáscég, a Warner pénzelte, tehát nem egy független filmes kis cég hozta össze, tehát igenis voltak elvárásaim.
A történetével nem sokat cicóztak a készítők, hisz már az első pár percében erőteljesen sejtetik is, hogy mi felé fog kiteljesedni a sztori, bár azért, ahogy haladunk egyre előre a történetben, úgy fognak egy kissé más irányt venni a dolgok. Ez még nekem kimondottan tetszett is, hisz, ahogy felvázolják BB karakterét és a történetben elfoglalt helyét, úgy még simán ki is jelenthettem, hogy sikerült a megdöbbentés erejével hatniuk rám az irányváltoztatásukkal. Problémám csupán azzal volt, hogy mindezt totál feleslegesnek éreztem. Azt meg már meg sem említeném, hogy az irányváltásukkal logikai buktatók egész hullámát gerjesztették. Tehát értékelem, hogy egy történetileg aránylag nagy csavarral próbáltak meglepetést okozni, de ami ennyi negatívumot is hoz a történetbe ezzel együtt, azt már kevésbé.
A karakterek elég ismerősök lehetnek azok számára, akik láttak már olyan filmeket a 80-as évekből, ahol egy csonka család egy másik városba költözik, és elkezdődik a beilleszkedésük az új helyszínen. Ezek a karakterek is ezt az útvonalat követik, és mivel jómagam kimondottan kedvelem ezt a fajta karakterábrázolást, így már a film elején sikerült megkedvelnem őket. Lehet mondani akár azt is, hogy a karakterek eléggé klisések, de azért itt is kapunk majd egy kisebb csavart, akárcsak a történetben. A legtöbb színészi alakítás nem rossz, de semmi kiemelkedőt sem mondanék, ami viszont kissé probléma abban a tekintetben, hogy a film rendelkezik egyfajta kisebb drámai oldallal is. De mivel elsősorban inkább a horror műfajhoz tartozik, nézzük, hogy ott mit is kapunk!
Röviden nem sokat. Sajnos a filmnek nincs nagyon hangulata. A félelemkeltés sem nagyon akar működni, így nekem kissé unalmas is volt, pedig a története azért egész mozgalmas volt. Talán egy olyan jelenetet tudnék kiemelni, amiről azt gondoltam, hogy na végre talán itt már lesz valami, de ez is valahol a játékidő utolsó 20 percében volt, és nem is maradtak azon az útvonalon a készítők.
Összességében egy teljesen felejthető alkotás nagyon kevés horrorelemmel és gyenge hangulattal, pedig több volt ebben, sokkal több.
