Leeloo Dallas világjegy

2020.01.02 17:12 Slater Olvasottság: 220x

1

::::SPOILER::::

Tudnotok kell, hogy imádom az animációs filmeket, valamint a zenés filmeket is, így nem is kérdés, hogy a Jégvarázs első része nálam hatalmas siker volt. Imádtam a zenéket, a sztorit, a látványt, mindent. Amikor kiderült, hogy érkezik a folytatás, nagyon örültem. Azt gondoltam, hogy az Így neveld a sárkányodat trilógia és a Táncoló talpak 2 után nem kell félni a folytatástól, mert ezek a filmek szerintem nagyon jól sikerültek. TÉVEDTEM...

Na de először beszéljünk a pozitív dolgokról!

1, A látványvilág zseniális, nagyon szépen kidolgozott. Már az előző részben is voltak szép jelenetek, de nyilván a technikai fejlődésnek köszönhetően most ámulhatunk egyes jeleneteken.

2, A történet bizonyos részei is tetszettek. Jó volt megismerni Arendelle történetét, megismerhettünk egy új helyszínt, megtudhattuk, hogyan ismerkedtek meg Elza és Anna szülei, valamint, hogy miért és hogyan haltak meg az előző részben. Kicsit a történet így kerekebb, "komolyabb" lett.

Viszont "nagyon meglepő", hogy a történet középpontja a tűz, víz, levegő és föld szellemei voltak, és persze az ősi mesék beszélnek egy ötödik szellemről/elemről. Hahhóóóóó, látta valaki Luc Besson: Ötödik elem című filmjét? Persze, értem én, hogy valahogy meg kellett magyarázni Elza varázserejét, de tényleg csak így lehetett? Gondolom, ezek után senki nem lepődik meg, hogy ki a "Bolygó kapitánya"

Mint ahogy azt említettem, nagyon szeretem a zenés filmeket, de amikor az első kb. negyed órában már az ötödik új dal szól, akkor már én is megkérdezem, hogy WTF? Az első részben nagyon jók és meghatározók voltak a zenék, itt egyet nem tudok kiemelni, vagy mégis... A filmkészítők rájöttek, hogy Kristoff jelentéktelen karakterét valahogy fel kell turbózni, ezért kapott egy dalt, amiről persze mindenki fejében a 80-as, 90-es évek klipjei jelennek meg.

A fő vonal ismét a testvéri szeretet, ami nagyon fontos és szép dolog, de úgy gondolom, hogy ebben a részben ezt már nagyon túltolták. A kevesebb néha több elvén sokkal jobb, hatásosabb filmet lehetett volna készíteni. Olaf nagyobb hangsúlyt kapott, és komolyabb témákat feszeget a maga szerethető, de bugyuta módján. A legnagyobb arcon csapást is ezzel a karakterrel ejtették a készítők, mivel a film közepén van egy vicces rész, amikor Olaf gyorsított verzióban összefoglalja 1-2 percben az első részt (annak, aki nem emlékezne). Ezzel önmagában még nem is lenne baj, de a stáblista végén az extra jelenetben is megteszi ezt a második résszel, ami konkrétan röhejes. Nagyjából 3 mondatban, bruttó fél percben sikerül összefoglalni a történteket, amivel a film kb. kinevette saját magát.

Összességében egy nagyon szépen animált, jó alapötlettel rendelkező film, de mégis nagyon elkapkodott összevisszaságnak tűnő mese lett.