Látni kell ezt a filmet

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::

Ez azon koreai filmek egyike, amelyet mindenkinek meg kéne néznie. Felszabadító, megnevettető és megríkató, garantált érzelmi hullámvasút, ugyanakkor mindannyian tudunk kötődni hozzá. Álmokról szól, Namiról, egy fiatal vidéki lányról, akit nehezen fogadnak be a városi iskolában, kinevetik, mert tájszólással beszél és furán remeg, mert cukorbeteg. Aztán valamiért mégis jó barátságot köt a suli rettegett rosszlányával, Cshunhvával, aki dohányzik, mocskos a szája és nem fél odaütni, ha kell. A Sunny nevű csajbanda vezére, rettegésben tartják a környéket, és hajba kapnak más csajbandákkal.

Látni kell ezt a filmet

Ez az az időszak Koreában, amikor megjelentek az amerikai termékek, a menő farmer, a sportcipő, és a lányok szabadosabban kezdtek el gondolkodni. Namit beveszik hát a bandába, és együtt mindenféle dolgokat átélnek, még egy rendőrség által feloszlatott brutális tüntetést is. A banda tagjai mind egyedi, önálló személyiségek, mindegyiküknek van álma. Van, aki szépségkirálynő akar lenni, van, aki sikeres író.

Sok-sok évvel később Nami véletlenül rábukkan Cshunhvára egy kórházban, és a haldokló nő megkéri, szedje össze a Sunny csapat tagjait, hogy még egyszer, utoljára láthassa őket. Ahogy egyik nőt a másik után sikerül felkutatni, szemtanúi leszünk annak, hogyan változott meg a lányok élete, mire felnőtté váltak. A folyton káromkodó Dzsinhi gazdag férjet fogott magának, és úgy tesz, mintha kifinomult úrinő lenne, miközben a férje megcsalja.

A korábban mindig magabiztos Dzsangmi biztosítási ügynökként tengődik, alig tudja teljesíteni a rátáit. Az okos és jó tanuló Gumok, aki író akart lenni, munkanélküliként egy félszuterénben él, állandóan szekálja a férje családja. A szépségkirálynői címre vágyó Bokhi kénytelen volt prostitúcióra adni a fejét, miután az anyja fodrászüzlete csődbe ment. Lánya intézetben nevelkedik. Mindenkit sikerül előkeríteni, kivéve Szudzsit, aki már tinikorában is titokzatos, befelé forduló, keveset beszélő szépség volt. A nők nem is sejtik, a többiek milyen életet éltek idáig.

A néző tökéletesen tud azonosulni a történettel, hisz mindannyiunknak vannak, voltak álmaink. Tiniként mindenki álmodozott arról, mi lesz felnőttként, aztán az élet különféle utakra sodorja az embert, és gyakran nem az valósul meg, amit elképzeltünk. Ugyancsak bepillanthatunk a női lélek pszichológiájába, hogy miket gondolunk egymásról, és közben micsoda kontraszt lehet a valóság. Az értékekről is szól a film, a valódi, fontos értékekről. Naminak mindene megvan: jó élete, férje, tini lánya, mégis üres legbelül. A film valahol arra is megtanítja Namit, hogy értékelje, amije van, rádöbbenjen, hogy mennyire szerencsés, és közben segíteni tudjon kevésbé szerencsés társain.

A barátságról is szól ez a film, a zárójeleneten szerintem nincs olyan néző, aki nem érzékenyülne el, ahogy az élettől megtépázott, felnőtt nők levetkőzik a stresszt, a múltbeli és jelenkori sérelmeket, és Cshunhva portréja előtt eltáncolják kedvenc koreográfiájukat tinikorunk kedvenc dalára. Nem tudom úgy megírni ezt a véleményt, hogy közben ne bőgjek, akárhányszor visszagondolok erre a filmre, mindig elsírom magam. Kötelező darab, nem csak nőknek.