Szerelem kobold módra

Az 1993-ban bemutatott Leprechaun – idehaza Gyilkos kobold vagy A törpe bosszúja címen vált ismertté – egy szórakoztató horrorkomédia volt. Alacsony költségvetésének (ami mindössze 900 000 dollár volt) hála kimondottan jól teljesített az amerikai mozipénztáraknál, de az igazi hírnevet akkor szerezte meg, amikor megjelentették videokazettán is, hisz a 90-es évek közepén egy effajta film igazán csak a VHS-en érhetett el amolyan kultstátuszt. A filmet készítő stúdió (Trimark) nem is nagyon időzött sokat az esetleges folytatásával kapcsolatban, így már 1994-ben bemutatták a második részét.

A folytatásba a Trimark stúdió dupla akkora költségvetést invesztált, mint az elődjébe, és még így is pozitív lett a bevételek terén annak a bizonyos mérlegnek a nyelve. Pedig, ha nagyon őszinték akarunk lenni, sok mindent nem változtattak a folytatásnál, csupán követték a horrorfilmes folytatások íratlan, de kikövezett útvonalát, illetve megtartottak mindent, ami jó volt az első résznél. A második részt (mint oly sok horrorfilmes folytatásnál) helyszínileg áthelyezték egy nagyvárosba, ami azért kissé kockázatos változtatás is lehetett volna, de nem ennél a filmnél.

Továbbá az is kimondottan tetszett nekem, hogy nincs konkrét kapcsolódási pont a két film közt, hisz (apró spoiler) az első részben, ha minden igaz, elpusztították az aranyát mindenáron visszakövetelő koboldot; bár igaz, hogy itt is egy kobold okozza a galibát, de egyáltalán nem bizonyos, hogy ugyanaz, mint akit az első részben láthattunk.

Mondjuk a koboldot alakító Warwick Davis itt is elvállalta a szerepet, de hát ne legyünk e téren annyira szőrösszívűek, hisz talán pont az ő alakítása miatt lett ez a karakter ennyire ismert. Illetve Mr. Davis egészen a széria hatodik részéig alakította a koboldot.

Na már most ebben a részben nemcsak a helyszín változtatás volt az egyedüli módosítás, hanem, hogy kicsivel több áldozattal is dolgozott a történet, de szerencsére a készítők tisztában voltak azzal, hogy az első rész elsősorban a kobold groteszk humora és az egyáltalán nem túl vérbő, de annál kreatívabb elhalálozások miatt lett sikeres, és ezeket a tulajdonságokat meg is őrizték itt is. Továbbá a további karaktereket is elsősorban a kobold köré helyezték, bár azért itt is megtartották azt a szokásukat, mint az első részénél, hogy egyáltalán nem idegesítők a töltelék karakterek, így a néző egy pillanatra sem szurkolhat a minél hamarabbi elhalálozásukért.

Technikailag felesleges is bármit írni a filmről, aki látta az első részben az effekteket/sminkeket, azokat ennél a résznél is megkapja. A film humora mellett nekem még kimondottan tetszett a kobold szerelemre ébredése is, már amennyire lehet ezeket a dolgokat szerelemnek nevezni. Tehát a Gyilkos kobold 2. tovább hozza azt a színvonalat, amit az első résznél nyújtott, és talán ez volt az egyik legjobb rész az összes Leprechaun film közül.