Akárhova nézek, Chucky terem

2020.04.17 15:50 Kóborló Olvasottság: 473x

0

Az 1988-ban útjára indított Gyerekjáték-széria rengeteg felejthetetlen pillanattal örvendeztette meg a horrorszerető nézők szívét, majd idővel a horrorkomédiák szerelmeseit is. A közel harminc év alatt hét rész látott napvilágot ebből a szériából, így szinte elkerülhetetlen volt, hogy egy-két része azért minőségben fog hagyni némi kivetnivalót, de azt ki merem jelenteni, hogy a legtöbb része élvezhető és egyben szórakoztató is volt. Persze ehhez több dolog is szükséges volt, hisz már maga az alapötlet, miszerint egy gyilkos baba öldökölje az embereket, hát finoman szólva sem hiszem, hogy a legerőteljesebb történet a horror műfajában.

Tehát a Gyerekjáték-filmek kiötlőjének, Don Mancininek szinte minden kreativitására szüksége volt, hogy a sorozatban gyártott részeket ne érezze a néző egy idő után egy kaptafára felhúzott szériának. Vagyis, ha őszinte akarok lenni, elsősorban azt köszönhetjük Don Mancininek, hogy általában mindig időben észrevette, hogy mikor kell bármiféle változtatást eszközölni rajta. Hisz mikor már a harmadik részt készítették el, érezhető volt, hogy abban a stílusban, amiben készült az első három rész, túl sok erő már nem maradt (ennek anno meg is lett az eredménye, hisz a harmadik részt elégé vegyesen fogadták nemcsak a nézők, de még a sorozat szerelmesei is).

Egy ideig hagyták állni a szériát, majd nemcsak, hogy stílust váltottak az eddig megismert részek után, de elképesztően sok újítást is hoztak a széria életébe (ez volt a Chucky menyasszonya). Mivel az a rész meghozta az eddigi legnagyobb sikerét a sorozatnak, tovább is folytatták a Chucky menyasszonyával kikövezett utat a soron következő Chucky ivadékával (én itt viszont kicsit már túlzónak tartottam a filmben található humort, de ettől még képes volt szórakoztatni ez a rész is).

Majd a 2013-ban érkező hatodik Chucky kaland során ismét visszatértek a horror zsánerhez, és a humort szinte teljes egészében hagyták is (ez volt a Chucky átka című rész). Azzal a résszel a legnagyobb problémám nem is az ismételt stílusváltás volt (horrorrajongóként nem is lehetett volna ez hiba a filmnél), sokkal inkább, hogy a már megszokott gyilkos babánk egy teljesen új külsőt kapott, ami annyira nem is állt jól neki. Majd 2017-ben elérkeztünk jelen filmünkhöz, a Chucky kultuszához, ami viszont szinte mindenből merít egy kicsit.

Az egyik legnagyobb problémám ezzel a részel, hogy itt a történet sok esetben szembemegy az eddigi történetekkel, és még úgy is, hogy volt szerencsém az eddigi összes részhez, többször is megakasztott a film nézése során az itt bemutatott történet. Tehát történetileg biztos, hogy a legkevésbé élvezhető rész volt ez. Technikailag is sokszor gyengén muzsikál a kész film, még úgy is, hogy van benne pár véres jelenet, bár ezekből többségében hiányzik a kreativitás, ami eddig mindig az egyik jellemzője volt e szériának.

Számomra az egyedüli nagy piros pontja ennek a résznek, hogy szinte az eddigi összes rész túlélője megjelenik a filmben kisebb-nagyobb szerepben, tehát azért meglepetésekben nem lesz hiány. Ettől még számomra ez a rész volt a leggyengébb, de az egyszeri megtekintését azért ajánlom a széria kedvelőinek.