Az egyik legkellemetlenebb filmélményeim közé tartozik eme korai, 1970-ben készített angol–francia thriller (horrorfilm), de ettől függetlenül egy piszok jó és erős atmoszférával rendelkező alkotást tisztelhetünk benne.
Nagyon-nagyon régen láttam utoljára ezt a filmet, és nem olyan rég volt szerencsém (vagy éppenséggel nem volt szerencsés húzás) megtekinteni a 2010-ben készített amerikai, újragondolt változatát, ami finoman szólva sem ér fel az 1970-es változathoz, ezért elővettem a régebbit, és azt kell, hogy írjam, hogy hiába régi, köröket ver rá az újragondoltra.
Nem nagyon akarom összehasonlítani a két filmet, hisz a közte eltelt közel 40 év alatt rengeteget változott maga a műfaj, illetve a nézői befogadókészség, de az eredeti változat megtekintése során még mindig képes libabőr hatást elérni nálam. Ebben pedig az az igazán nagy szó, hogy mindezt teszi úgy, hogy egyáltalán nem egy túl erőszakos alkotás az alapfilm. Ezt a kellemetlen hatást több olyan szempontból is tudta hozni, ami csak dicséretet érdemel.
Az egyik ilyen szempont maga a helyszínválasztás. A filmben szinte csak olyan helyszínek láthatók, amik nagyon nyíltak és hatalmasok, ezzel pedig képesek voltak a készítők arra az érzésre ráerősíteni, ami a film mozgatórugója, a kétségbeesés. Ha ez vizuálisan még kevés lenne, akkor ezt még tovább fokozták azzal, hogy a helyi emberek többsége nem beszél azon a nyelven, mint a pórul járt, segítségre szoruló főhősnőnk (aki meg beszéli a nyelvet, abban meg pokolian jól ültetik el a gyanakvás magvait).
Maga a film története finoman szólva sem túl acélos, ezért is érzem azt, hogy ilyen egyszerű történetből mekkora nagy teljesítmény ennyire jó kis filmet összehozni. Jól mutatkozik meg, hogy mennyire fontos volt régen is és még ma is, hogy egy adott film hangulata, atmoszférája kellőképp legyen jól megalkotva. Szerencsére itt a kamerabeállítások, a zenei betétek, a vágások, de még a színészi alakítások is mind képesek voltak hatni a film hangulatára. További dicséret jár a készítőknek amiatt is, hogy nagyon jól tudták a gonoszt megbújtatni a szereplők közt, tehát szinte végig találgathatja a néző, hogy vajon ki is lehet itt a jó és a rossz karakter.
Úgy gondolom, jelen filmünk ideálisan adja vissza azt a pszichológiai hadviselést, amin a főhősnőnk keresztülmegy, még úgy is, hogy hagy a megtekintése után kérdéseket a nézőben.
93 ...és hamarosan sötétség (1970)
Jane és Cathy, két csinos fiatal angol lány a nyári vakációjukat Franciaországban töltik. Kezdetben nagyon jól kijönnek egymással, de aztán Cathynak megtetszik egy fiatal férfi,... több»
Szereplők: Jean Carmet, Pamela Franklin, Sandor Elès, Michele Dotrice, John Nettleton
