Nem értek különösképpen a biológiához, az emberi test (illetve az agy) működéséhez pedig még kevésbé, éppen ezért volt számomra érdekes és izgalmas ez a dokumentumfilm (annak ellenére is, hogy a mindennapi tapasztalataim alapján az orvostudomány szóösszetétel második tagját időnként megkérdőjelezem, számomra sokszor inkább kísérletezgetésnek tűnik mindaz, amit gyógyításnak szokás nevezni, de ez egy másik történet).
A film "főszereplője", Iain Mcgilchrist megdöbbentő elméletet fogalmazott meg a két agyfélteke kapcsán, s az elképzelése azért is lehet elgondolkodtató, mert egyrészt bizonyos értelemben véve evolúciós tendenciákat is megfogalmaz – a racionalitásra, kvázi "ridegségre" "hajlamos" bal agyfélteke szerinte egyre inkább dominánssá válik –, másrészt ezzel összefüggésben társadalomkritikát is kifejt (úgy véli, ennek az agyi fejlődésnek az eredménye a mindinkább technokratává váló, a leegyszerűsített gondolkodást előnyben részesítő világ).
A megosztott agy felfogható vészkiáltásként is, amely felhívja a figyelmet arra, hogy az ember tönkreteszi maga körül a világot – és így önmagát is –, a technikai fejlődés sokszor rosszat is eredményez. McGilchrist felszólal egy ősinek tartható, holisztikus világszemlélet mellett, amely mindent egy egységként, egyetlen organizmusként szemlélt, s szerinte az emberiség megmaradása érdekében vissza kellene térni ennek az alkalmazásához. Ha a tudósnak az agyra vonatkozó elképzeléseit nem is értjük meg teljes mértékben, vagy ha nem is tudjuk megmondani, hogy milyen mértékben van igaza, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon a régiek miért tudtak – jobb esetben – összhangban élni a természettel, és hogy jó-e az, ha a technika és a pénz veszi át az uralmat az ember fölött.
Érdemes megnézni ezt a dokumentumfilmet, fontos és izgalmas kérdéseket vet fel, a természettől elszakadt "civilizált" emberben kicsit talán önmagunkra is ismerhetünk. McGilchrist nem ok nélkül bírálja a nyugati világot, ugyanakkor viszont kétkedő vagyok a tekintetben, hogy a "túlracionalizált", a pénz és a technikai fejlődés mindenhatóságába vetett hittel élő nyugati ember képes lenne tanulni abból, ami ebben a filmben elhangzik. Pedig ez már csak azért is fontos lenne, mert eljön az az idő, amikor a Földön visszafordíthatatlan változások indulnak majd el, és a magát a bolygó teljhatalmú urának képzelő ember a saját rövidlátásának köszönhetően eltűnik, s magát a Földet is tönkreteszi. Talán még van némi remény arra, hogy ez elkerülhető, csak éppen ehhez valóban szemléletváltásra lenne szükség.
