Egy hátborzongató love story

2020.10.16 00:18 Anti007 Olvasottság: 245x

1

Ezt a sorozatot ha nem horrorként nézi bárki, akkor nem fog csalódni. Először nekem sem volt az igazi (főleg az első évad után), mert hasonlót vártam. Aztán szépen lassan kezdtem rájönni, itt most az érzelmek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a rettegés vagy a jumpscare-ek. Persze itt is van egy-két jelenet, ami para, de sokkal inkább a szeretet, szeretteink elvesztése, illetve a visszaemlékezés, emlékeik őrzése, no és a szerelem kap hangsúlyt.

Igen. A Bly udvarház szelleme nem horror és nem is egy kísértethistória (ez az utolsó részben elhangzik a filmben is). Mike Flanagantől a Hill ház szelleme után ismét nem egy szokványos rémtörténetet kaptunk. Lassan építkezik a sztori, és igazán csak az ötödik résztől indul be a cselekmény, de onnantól már biztos nem fogod abbahagyni, sőt! A befejezés nemcsak érdekes, de szívet melengető is.

A karakterek egytől egyig zseniálisak. A fiatal tanárnőt (Dani) alakító Victoria Pedretti már az első évadban is kiváló volt. De fel lehetne sorolni szinte mindenkit (Amelle Bea Smith, Benjamin Evan Ainsworth, Oliver Jackson-Cohen, T'Nia Miller), valamennyien szuper alakítást nyújtanak.

Adott egy hatalmas ház, ahol egy árván maradt testvérpár él a házvezetőnővel, szakáccsal és egy kertésszel. Mindannyiukat összeköti valami, de leginkább szeretteik elvesztése vagy valamilyen tragédia. Ide érkezik a fiatal tanárnő, aki szintén egy nagy veszteségen van túl, amit még nem is igazán tudott feldolgozni. Megérkezésekor egyből realizálja, ebben az óriási házban sem a gyerekekkel, sem a személyzettel nincs rendben valami. Nem szeretnék spoilerezni, így erről többet nem is mondanék.

A sorozat végére minden világos lesz, és tényleg érdemes a lassú építkezés ellenére is kitartani, mert egy gyönyörű befejezést is kapunk...