2020.11.30 09:55 Kóborló Olvasottság: 760x
2

Ne hívogasd a halottakat!

Bevallom őszintén, két dolog volt, ami felkeltette az érdeklődésemet ennél a filmnél. Az egyik, hogy két olyan színész neve is megtalálható volt a szereplőgárdában (Tobin Bell a Fűrész filmekből és Lin Shaye az Insidious filmekből), ami kezdésre egészen elfogadhatónak tűnt, főleg úgy, hogy a többi szereplő leginkább a sorozatok világában jeleskedett. A másik, ami rásegített még egy lapáttal a kíváncsiságomra, maga a film története, illetve, hogy melyik időszakban játszódik (1987).

A filmkészítők lassan már vagy 5-6 éve alkalmazzák azt (persze ezelőtt is készültek ilyen történetű filmek, de a 2016-os kezdetű Stranger Things sorozat hatalmas sikere miatt sokkal gyakoribbak ezek most már), hogy készülő filmjük történetét visszahelyezik a 80-as évekbe, és bizonyára sokan vannak, akik ezt kezdik kissé elcsépeltnek érezni, de nálam még mindig hatásos, és még mindig örömmel fogadom az ilyen filmeket (főleg a horrorfilmek területén). Eme pozitív dolgok miatt kezdtem bele ebbe a filmbe, és hát másfél órával később eléggé vegyes érzésekkel keltem fel a fotelemből.

Ne hívogasd a halottakat!

Számomra sajnos több probléma is felmerült. Az első a két szereplő, akik felkeltették az érdeklődésemet a filmmel kapcsolatban. Sem Lin Shaye, sem pedig Tobin Bell alakítását nem merném eléggé dominánsnak nevezni ahhoz, amit reméltem elöljáróban. Itt sokkal inkább a fiatal szereplőkre fókuszál a film története, a két nagynevű színész inkább csak statisztál számukra. Ez persze nem az ő hibájuk, sokkal inkább a forgatókönyvíróé, Patrick Stibbsszé, aki nem e két karakterre irányítja elsősorban a történet lényegi részét, hanem a fiatal karakterekre.

Ez félig elfogadható is, hisz bőven lesznek meglepetések az ő történeteikben, de sajnos ezáltal hagy is bőven megmagyarázatlan szálakat a történetben. A másik, ami felkeltette az érdeklődésemet, az időszak, amiben a történet játszódik (1987). Tetten érhető a filmben, de egyáltalán nem annyira nyomatékosan, mint amire elsősorban számítottam vele kapcsolatban.

Egy másik dolog a filmmel kapcsolatban, hogy nem merném a Az utolsó hívást egyértelműen a horror kategóriába sorolni, sokkal inkább egyfajta misztikus thriller ez. Persze azért itt is megtalálhatók azok a horrorfilmes elemek, amik képesek a néző pulzusszámát néha-néha megemelni, de ezek legtöbbje igencsak kiszámítható, akár sablonosnak is merném nevezni. A másik nagy szívfájdalmam, hogy feszültségkeltés terén is elégségesen teljesít, hisz képes fenntartani a néző érdeklődését, de ezt nem a félelemkeltéssel éri el.

Összegezve, a horrorrajongók étvágyát nem fogja kielégíteni, de a misztikus vonulata miatt nem fogjuk azt érezni, hogy másfél órát elpocsékoltunk volna az életünkből erre a filmre.

horror

Egy tragikus baleset követően 1987 őszén egy kisvárosi baráti társaságnak túl kell élnie az éjszakát egy baljós házaspár otthonában...

2