Tenetséges-e szóviccel nyitni egy filmkritikát?

2020.12.27 10:49 myatom Olvasottság: 879x

3

Szinte biztosan ízlésTenetség. De hát lássuk be, minőségi kritika-konTenetet nagyon nehéz írni, eddig csak magyarul publikálódott 50+ rövidebb-hosszabb írás. Azt gondolom, felháborító, hogy sokan Tenetlenségig nyomják a szóvicc-hype-ot. Egyébként úgy esett, hogy ketTenet mentünk moziba a párommal hétfő után, és azt láttuk, nem sok Teenetdzser volt ott. Bíztunk benne így covid idején, hogy a film vége utánra is a nézők Tenetesen Tenetmentesek maradnak, de nem jött össze, mert Tenetesek lettek.

Legutoljára a John David Washington Tenet előzményfilmjét, a John Malkovich-Tenet láttuk. Utána jött sorba a RetTenethetetlen, LegyőzTenetlen, Tenetetlen múlt, Kedvencek Tenetője, MélyTeneti pokol. IsTenet a fejükre estek, Az elTüsszenet birodalom, Jöttünk láttunk visszaTennénk, az Álljon meg a nászTenet, az Élve ElTenetve és A kém, aki Tenetett engem. Előzetesen jövetTenet a Tescóban vásároltunk Tenetlady pelenkát, a biztonság kedvéért. Nem akartuk, hogy bepisilésnél Tenetráns szagban kelljen a 2,5 órás filmet nézni, mert ilyen hosszú volt a film teljes Tenetideje. A pelenkát végül este a bébinknél használtuk fel, így aztán Tenet baba Tenet azonnal megtette a hatását vele.

A moziban mellénk egy ismerős ült, tök véleTenetlenül. Nem tudtuk a film költségvetését, neki jelszóvédett wifi-elérése volt, a páromnak csak 4g, ezért mondtam nekik, Te netelj, ne Tenet. Egész egyszerűen nem éri meg a korlátlan MobilinterTenet. Alig vártuk, hogy kezdődjön a film, mondtuk is hangosan a nézőtéren, mehet a Tenet. RetTenet sok halott volt a filmben, így a 2,5 órás játékidőbe nem fért bele, hogy a Tenetteljes pap feladja nekik az utolsó Tenet.

Ismét megnézve a filmet, a Tenet másodszor is ütött. A Tenetséges Mr. Nolan kiváló 00700 Bond-főgonoszt válaszott Tenet Branagh személyében. Az jó, hogy a főgonoszt nem TekinTenetes úrnak kellett hívni, mert gáz lett volna. Ez a film második része volt a EredeTenet nagy opusznak. A film műfaja "indul a görög aludni" típusú palindromkom, akarom mondani palind-sci-fi-akcióthriller volt. A Tenet antitézise az Idétlen-időkignek, így aztán simán lehetett volna a film címe Idés-időkig.

A film központi témája – időjellegű Tenetrális (amilyen a filmzene is volt) – armageddon ijesztő volt. Az egész filmélmény maga alá Tenet mindenkit a moziban. A csúcsponton maga Schwarzi sem tudta volna elsütni a poént, hogy "ereszd ki a gőzt, Tenet". A film implicit univerzális Tenettó üzenete a Főhős Tenetteibe volt kódolva: tedd vagy Tenetedd, de ne próbáld! Amúgy furcsa volt a Nolanklatúra, hogy a Főhős neve szimplán csak Főhős volt. VégTenetszer lehetne megnézni a filmet, de akkor sem fogja érteni a néző az egész Tenet. Tenet-ed ezt velünk! Tenetán bírtad a filmet?

A Tenet szubjektív élménye és esztétikája

A sok tömény és kegyetlenül fájdalmas szóvicc után úgy érzem, illene egy rendesebb véleményt is megformálni: mondandó megvitatandó lenne bőven a filmmel kapcsolatban. Immáron szóviccek nélkül. Előre szólok, megrázom az alvó oroszlán feletti pofonfát, senki ne számítson poszt feletti intenzív like-nyomogatásra (ugyanis egyetlen célom: szövegesen morfondírozni)! Két részben esek neki a filmnek.

(1) Hagyományosan pozitív kisugárzásosan kritikusan: számomra Christopher Nolan korunk zsenije, popkulturális ikon. Hogy hasznos vagy káros, arról folyamatosan gondolkozom, mert folyamatosan szükségét érzem az erről való gondolkodásnak. Töretlenül egyre jobb és drágább, majd még jobb és még közönségvonzóbb, így még nagyobb bevételű filmeket csinál.

A Tenet egyszerre thriller, akció- és vizuális orgia, sci-fi, elbizonytalanító filozofálás a jó és rossz komplex harcáról. Jellemzői, sarokkövei: egymondatosok (\"Fáj már a fejed?\" – érteni ezt is csak a filmmel együtt lehet), poénok, dialógusok, kiváló vágás, feszes tempó, orbitális filmélmény 2,5 órán át.

Antitézis oldalán nálam tulajdonképpen csak egy dolog állt, de az nagyon: a random zajzenéje vagy inkább -orgiája engem nagyon idegesített, nyomasztott, érzékelhetően minden védhető cél nélkül, feleslegesen. Elsősorban úgy volt rosszul hatásvadász, hogy a filmet nem segítette, mi több, önmagában sem hordozott értéket potenciális OST-szvitként. Ha már ennyire technokrata, lelketlenítetten mesterséges, agyzsibbasztóan megterhelően fárasztó a film, akkor legalább a zene lágyíthatott volna valamit a látványos akciófreskó-összkép keménységén. Lehet, hogy csak Hans Zimmer és többször bizonyítottan értékes \"egyszerűsége\" hiányzott?

Tulajdonképpen hatása alá kerültem a filmnek, lekötött, szerettem nézni, lenyűgöződtem. Élveztem, hogy muszáj figyelni a legapróbb részletre is, mint például, mi lóg ki a hátizsákból: az ilyen mindig hasznos és intellektuálisan felemelő. Vagy a palindrom ötlet komplex esztétikája is rabul ejti az embert, még ha a nagyon mélyre ásásban ki is készül.

Ezzel elérkeztünk oda, hogy a film felét se értem (felnagyítva felet mondok, mert a mazochista önostorozásnak is vannak határai). Viszont nem akarom még egyszer látni a filmet, mert akkor sem fogom érteni, és amire itt gondolok, arról azt vélem, más se fogja érteni. Nem fogok az így felmerülő tengernyi kérdésemre választ kapni, amik egyszerre triviálisak valahol, és aztán mondhatni ezáltal érdektelenek is. Cserébe nem ennek részleteiről akarok beszélni a továbbiakban, mindezt már 50+-an megírták nálam sokkal jobban, érdekesebben, cizelláltabban.

(2) Nem-hagyományosan laikus(!) esztétikai fejtegetésbe szeretnék bocsátkozni (a Tenet esetében negatív előjellel): érthetőségre törekvési igény miatt (zenei) analógiával operálva:

(A) Ez a film időkavarós, látványorientált, mindhack/mindfuck film. Imaxon, ilyen sebességgel, ilyen töménységben, ilyen zavaros komplexitásban tálalt adrenalinbomba mellett egy agyműtét buksisimogatással ér csak fel. Bő lére eresztett expozícióban csupán homályos, súlytalan adatok vannak csepegtetve, de a valódi néző által áhított információk és köztük lévő értelem kötőszövete már zéróhoz konvergál. Ködös, öncélú szabályrendszere, történetvezetése elhagyja a nézőt, hogy végső soron intellektuális onanizálásba csapjon. Így az egészből valamiféle olcsó, hazug, hiányérzet miatti csalódást keltő bűvésztrükk jön csak le.

Tombol a filmben a kazuális kauzalitás bacchanáliájának féktelenkedése. Inkább zavaróan kesze-kusza, mint fenomenálisan komplex. Így aztán a figyelni és érteni akaró néző inkább csak sodródik, mint lelkesedik. Nincs megértés a brutális időhajlításos, kavarásos pörgésben: nincs rá se idő, se értelmezhető reverz-/inverzidő. :)

Christopher Nolan mintha elrúgta volna azt a bizonyos pöttyöst, miután elgurult a gyógyszere. A Tenet nehezen érthető, nem áll össze egy logikus, egységes egésszé. De nem komplexitása, rétegzettségének mélysége vagy éppen intelligenciája okán. Mi több, nem a paradoxon(hegyek) akadályozzák ebben. Mellékvágányon: amúgy hiába bővülő és fejlődő a paradoxon-komplexum a filmben. Metaparadoxon nincs (nem is lehet?), nem szervezhetők a paradoxonok komplexebb, átláthatóbb és ezáltal kezelhetőbb struktúrá(k)ba. Mindez jól elfedi az elkövetett esztétikai bűnöket.

Az idevágó probléma az, hogy a film a banálisan egyszerű alaptörténet vagy inkább alapeseménysor, technológiai és humán elemeit az egyik – esztelenül grandiózus – akciójelenettől a másikig száguldva, az egészet miszlikbe aprítva izzadságszagúan hányja a néző elé. \"Ne próbálja érteni, csak érezze\" – hangzik el a filmben és a promóciójában. Mennyire gáz már ez az önreflexív önleleplezés ezen csimborasszója? Az egész filmes látvány-prezentáció a CGI romboláspornónál valamivel több, de mégis pusztán csak egy tehetséges, ám végtelenül öncélú, technokrata iparosmunka.

Hiányzik belőle az a bizonyos kiemelő minőségi szellemi-lelki-emberi plusz. A későbbiekben még részletezendő giccses(!) iparosmunka a tömegigény kiszolgálására optimalizált: a nagy költségek fedezésére történő bevételmaximalizálás, a saját alkotói kielégülés fedezeteként. Sikerorientált – illetve megdöbbentő módon valamiképpen -garantált – pénztőke-befektetés a nolani brandépítésre, érdemi minőségi alkotói művészet nélkül.

George Lucas mondta állítólag, hogy „Egy speciális effektus történet nélkül csak effekt marad.” Christopher Nolanra fordítva ezt: egy effektért nem kéne beáldozni a néző lelkét. Kamu-jelleg, akkor domborodik igazán, ha belegondolunk, mennyire nagy truvájság visszafele monitorozni, dolgozni a filmben. Tímár Péter 35 évvel ezelőtti(!) Egészséges erotikájában a kefír rázás meghaladhatatlan tetőpontot ért az ügyben. Onnantól minden ilyen: tulajdonképpen káros, funkciótól megfosztott repetitivitás: ha az értelemtől megfosztatik.

(B) Ha már szóba került a giccs, muszáj a témábavágó definíciót szavakba önteni, hogy érteni lehessen, miről beszélünk (Wikipédiát is iderángatva akár). A giccs – tárgyunk szempontjából – esszenciálisan olyan alkotás-termék, amit speciális cél generál: a művészetek eszközeit használó, annak látszatát keltő, többnyire kereskedelmi célú alkotás, tömegigényre. Egyszerű és/vagy komplexet kilúgozó érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, túlzások, többféle érzékre ható (szinesztéziás), az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. Az élet minden területén előfordulhat, az esztétika foglalkozik vele, de nem művészeti kategória, nem rossz, nem hibás, nem dilettáns alkotás, nem antiművészet, nem avantgárd. Lételeme a tömeges fogyasztás, és ezek igényének kielégítése, a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával.

(C) Akkor jöjjön a zenei analógia/párhuzam az érthetőség javítására, mi is az én esztétikai motivációjú problémafelvetésem Nolannal a Tenet kapcsán: mi a közös kiemelhető baj Richard Clayderman, Havasi Balázs, Varnus Xavér, Maksim Mrvica, Edvin Marton, Maga Zoltán, André Rieu, Vanessa Mae, Nigel Kennedy, Stjepan Hauser, Rondo Veneziano stb. előadókban és termékeikben (ugye idegondolva Christopher Nolant és Tenetjét is)?

- \"Popkulturális ikonok\"

- \"Brutális költségvetéssel és nézettséggel jellemezhető populáris akármi/bármi\"

- \"Giccsbe oltott tömegigény kielégítése\"

- \"Alkotóerő nélküli felületes limonádé a bevételmaximalizálásra\"

- \"Inkább érezni, mint érteni\"

- \"Közönség leszedálása a művészetértékre való hajlam/igény brutális kioperálásra\"

- \"Magára hagyott, ám kintragadottá, és így csalódottá tett/vált maradék közönség tulajdonképpeni becsapása elárulása\" (az egyik néző esélyesen belemagyarázva örvend a becsapás feletti izgalmon, a másik meg ugyanerre kesereg, hogy mi lett a világból)

- \"Megújulni vágyó művészi eszményhez konvergáló előadások, szerzemények helyett divergáló, széttartóan szétfolyó profitmaximalizálás olcsó tapasztalathasznosítással, a dehumanizált digitalizációt kimaxolva\"

- \"Féligazságok mindent ellepése, illetve minden más kiszorítása\" (persze \"jó\" lenne időben visszamenni fixálni a bajokat, mint a Tenetben, de ész nélkül??)

- \"Technika piedesztálra emelése a szellem és lélek helyett\" (lásd Nolan eszement bepörgős, fékevesztett inverz/reverz iránti becsípődését/agymenését)

- \"Az eredeti új az csak valami biztonságos kockázatmentes új lehet\" (Nolan leveszi a közönség új iránti igényét, és tudja(!), mitől döglik a légy az újdonság megfelelő, \"kívánatos\" kikeveréséhez. Vagy zenében lásd az Euróvízió Dalfesztivál költséges és káros szeméthegyét!)

- \"Megkérdőjelezhető esztétika embereket célzó kereskedelmi, de nem emberközpontú torz üzenettel\"

- \"Csak szórakoztat így-úgy, de egy jottányit sem jutunk közelebb általa önmagunkhoz, a világhoz, jövőhöz, a teljesebb univerzális megéléshez\"

- \"Perdöntően öncélú, sok-sok kilúgozás után megmaradt modorossággal, mint egy rossz lila ködös, károsan ösztönösnek hazudott free-jazz: amit ugyan a zenészek esetleg élveznek, míg rajtuk kívül mindenki fogja a fejét, ne adjisten a fejfájástól\"

- \"Harsány cirkusz, ambiciózus parasztvakítás, blöff, kamu megkeserítő érzetét hagyja maga után\"

- \"A néző elcsábul de a végén ez fájdalommal jár. A csillogást a kopár sivatag követi.\"

Persze egy (a) zene vagy festészet totálisan más, mint egy (b) akciófilm. Például a zene/festészet sImán lehet szürreális, míg egy akciófilmbe nem feltétlen fér bele a nem tudás/nem értés Tenetes foka, minősége, szimplán kényelmetlen lehet benne a tobzódó, szétáradó szürrealizmus. Más-más a fenti kettőnek az alkotó elemei, az egész kompozíció szövete. Természetesen jöhet bármilyen szabadon szárnyaló/elszálló, akár l\'art por l\'art ötlet is, de akciófilmnél nem árt, ha koherens a kitalált világ/univerzum: ahogy az ételeknél sem csak falunk ételösszetevőit, hanem étellé összeállt falatokat emésztünk is. Zenében bőven lehet disszonáns akkord, de nem valósággal szembemenő elvárás, hogy a mű többi része fogja azért össze az egészet. Márpedig a Tenet kőkeményen divergál: paradoxonból paradoxon tenger/özön lesz, és a végén egy óriási bepörgő őrült katyvasz. Igaz, látványosan.