Gondolom, rengetegen vannak úgy, hogy jelen filmünknek csak a 2010-ben bemutatott remake-jét látták (vagy annak a további 3 folytatása közül valamelyiket), és az eredeti változat elkerülte eme nézők figyelmét. Be kell, hogy valljam, én is azok közé tartoztam, akik még nem látták az 1978-ban Day of the Woman címen bemutatott filmet, és mivel kimondottan kedveltem a 2010-es változatát, evidens volt számomra, hogy ezt a fajta elmaradásomat idővel pótoljam.
Rengeteg mindent hallottam már erről a filmről, de valahogy mégsem voltam felkészülve arra, amit végül láthattam a közel 105 perces játékideje alatt. Írom ezt úgy, hogy effektív nem nagyon szoktak kiborítani az olyan filmek, amikben explicit erőszak-ábrázolással próbálnak hatni a nézőkre, de itt azért kissé más volt a helyzet.
Olvastam már egy-két oldalon, hogy pár ember egyfajta párhuzamot állít a film és egy 1980-ban készített, Ruggero Deodato által rendezett, Ház a park szélén című alkotás közt (ami szintén egy kimondottan erőszakos film volt), amit részben meg is értek, de jelen filmünk számomra teljesen egyedi volt, és sokkal több érzelmet szabadított fel, mint a Deodato által készített film. Merthogy abban az erőszaktevő motivációira sokkal hatásosabban és érzékelhetőbben tesz rá egy lapáttal a pórul járt társaság, mint a Day of teh Woman esetében. Jelen filmünk áldozatával sokkal jobban tudtam azonosul, pont azért, mert semmi provokatív nem volt benne, és ezáltal sokkal erősebben érződött a kész filmen a bármikor megtörténhet hatás.
A rendező, Meir Zarchi kegyetlenül jól fogta meg azt az érzést, hogy a főhősnőt folyamatosan a poklok poklába taszítsa, ezáltal a néző is egyre kellemetlenebbül érezze magát. Majd mikor már szinte maximálisra feszítette azt a bizonyos húrt, akkor kezd el foglalkozni a rape and revenge filmekre jellemző bosszúval. Nálam elsősorban itt teljesít sokkal rosszabbul ez a film, mint mondjuk a 2010-es remake.
Persze mondhatjuk, hogy a kettő közt több mint 30 év telt el a remake oldalára, de itt nem a technikai kivitelezésekre gondolok elsősorban, hanem, hogy a büntetést itt kevésbé éreztem annyira kielégítőnek. Illetve a megtervezése és annak a kivitelezése engem egy kissé zavart. Persze a maga idejében ezt a fajta kivitelezését is igencsak erősnek mondhatták.
Mivel a film nem foglalkoztat sok szereplőt, a néző figyelme sem oszlik el sok karakterre, emiatt pedig kimondottan felértékelődhetnek a színészi alakítások, amik jók voltak, és elég hitelesek is. Tulajdonképpen negatívumként csupán az egy-két helyen kissé megbicsakló történetet mondanám, illetve, hogy a bosszúhadjárat kivitelezése nem nyerte el a tetszésemet. Minden más téren viszont dicséretet érdemel eme kultikus botrányfilm.
64 Day of the Woman (1978)
Egy fiatal, csinos nagyvárosi lány, Jennifer (Camille Keaton) elmegy vidékre pihenni. Az egyik kisvárosban kibérel egy vízparti házat, ahol teljes nyugalomban élvezi a szabadságot,... több»
Szereplők: Camille Keaton, Eron Tabor, Richard Pace, Anthony Nichols, Gunter Kleemann
