Kíváncsi voltam már a filmre, és az idei Oscar-gála előtt mindenképp megakartam nézni. Kellemes csalódás volt, mert sokkal nyomasztóbbnak, életről lehúzósnak gondoltam, de szerencsére nem volt az. Persze a drogfüggő anya szenvedése szomorú volt, viszont egyes kritikákkal ellentétben nem tartottam "sziruposnak" a filmet. Ron Howard legújabb filmje is egy igaz történetet dolgoz fel. Nem ez lesz a mester legjobb műve, de szerintem annyira egyáltalán nem rossz, mint amilyen kritikákat kapott.
A Netflixen bemutatott Vidéki ballada az amerikai álomról egy bizonyos J. D. Vance nevű fiatalember történetét mutatja be a visszaemlékezésein keresztül. A mélyszegénységből egészen a Yale Egyetemig eljutó fiatalember kénytelen újra szembenézni a gyerekkorával, amikor a nővérétől kap egy hívást, hogy az anyjuk újra visszaesett drogproblémái miatt, és kórházba került. J. D. (Gabriel Basso) tehát útra kel, hogy segítsen az édesanyján, de persze a találkozás ettől sokkal bonyolultabb, és a múlt nehezen engedi a fiút...
Közben bepillanthatunk az Appalache-hegységben, az USA egyik legszegényebb vidékén élők életébe, és megismerhetjük J. D. családját is. Bev (Amy Adams) szinte semmit sem változott, mióta a fia eljött tőlük, sőt szinte még rosszabb állapotba került. De inkább az előzményt mutatja be a film, ahol találkozhatunk Mamoaw-val (Glenn Close), aki szereti drogfüggő lányát, így egy ideig elnézi cselekedeteit, de végül már ő is belátja, J. D. jövője érdekében ennek véget kell vetni.
Micsoda színészi játékok! Glenn Close Szörnyellaként bámulatos, Mamoaw-ként zseniális. Az pedig, hogy Kútvölgyi Erzsébet a szinkronhangja, szuper. Annyira illik hozzá. (Ő a legjobban passzoló szinkronhangja Glenn Close-nak.) Van szerencsém személyesen is ismerni a művésznőt (Kútvölgyi Erzsébetet), és bármikor, ha beszélünk, mindig Glenn Close jut eszembe. Tehát nagy piros pont a szinkronrendezőnek. Azért nem mehetünk el szó nélkül Beverly (Amy Adams) mellett sem, ő is profi a karakterét illetően.
A Vidéki ballada az amerikai álomról korrekt film lett. A hangulat is átjött, jól működik. Pont annyira volt drámai, mint amennyit vártam. Nem is kellett ettől több. Bár, ha a "mélyszegénység" ilyen Amerikában, akkor annyira nem vészes a helyzet szerintem. (Ha akár magunkat nézzük, itt milyen a mélyszegénység.) Tehát nem ez lesz Ron Howard legjobb filmje, de így is szép munka. Mi az üzenete a filmnek? A család a legfontosabb, de a sikerért neked kell megdolgoznod.
Na és ami még egy pozitívuma a filmnek, Hans Zimmer zenéjét hallhatjuk, ami mindig csodálatos. Számomra életszerű volt minden, teljesen bele tudtam élni magam. Mamaw morgása, szeretete annyira jó volt. Néha jókat kacagtam rajta, olykor mint egy megszeppent kisgyerek, hallgattam, szinte mintha hozzám beszélt volna. Nagyon remélem, hogy Glenn Close megkapja a legjobb női mellékszereplő díját, megérdemelné.
J.D. Vance (Gabriel Basso) élete végre sínen van, úgy tűnik, minden lehetőség adott, hogy maga mögött hagyja a gazdaságilag hanyatló régiót, ahol felnőtt. Tengerészgyalogos... több»
