Szerelem a maximumon

2021.07.27 01:31 Anti007 Olvasottság: 275x

1

Szerelem. Mindenki átéli egyszer az életében az igazi nagybetűs szerelmet. Vagy ha még nem éltük át, akkor bízunk benne, hogy át fogjuk. Mert kell. Mindenkinek kell ez a csodálatos, simogató érzés. Az utolsó szerelmes levél picit segít ebben. A történetben játszódó szerelem szinte magával ragad, és ha épp egyedül is vagy, jó nézni, érezni a szerelmet, beleélni magad, milyen jó az igazi, mindent elsöprő szerelem. Huhh, bocsi, ez most így nagyon sziruposnak, nyálasnak tűnhet. De nem az.

Számomra tényleg meglepő, kellemes érzést hozott elő belőlem a film, és ez jó volt. Az utolsó szerelmes levél Jojo Moyes világhírű könyvének filmes adaptációja, amit 11 nyelvre fordították le. A múlt és jelen, veszteség és egymásra találás, öröm és bánat folyamán keresztül teszi fel nekünk a kérdést, létezik-e olyan szerelem, mely valóban mindent túlél, dacolva a sors kegyetlen játékával és az idő múlásával.

Ellie Haworth (Felicity Jones) épp egy hosszú, kisiklott kapcsolaton van túl, amit próbál alkalmi futókalandokkal feledtetni. Egy nap a munkahelyén, a levéltárban az iratok között kézzel írt levelet talál, melyet egy bizonyos Jennifer Stirlingnek címeztek. Közben visszarepülünk a múltba, egészen pontosan 1965-be. Megtudhatjuk, mi is történt akkor ezzel a bizonyos Jenniferrel, akibe reménytelenül szerelmes egy bizonyos Anthony. Közben Ellie-t is egyre jobban érdekli, lehet-e folytatása a szerelmes levélnek, és az irattáros sráccal együtt kutatnak a 65-ös papírok között.

A múltban láthatjuk, hogy Jennifer (Shailene Woodley) titkos viszonyba kezd, majd szerelmes is lesz Anthony O'Hare-be (Callum Turner), az ambiiciózus újságíróba. Amikor épp megszöknének, Jennifer súlyos autóbalesetet szenved, amnéziás lesz. Mindent elfelejt, a kórházból visszatérve nem tudja, miért, de furcsán érzi magát. Mindenki csak arra törekszik, hogy Jen "régi önmaga" legyen, de valami nem stimmel. Próbál a családja és barátai elvárásának megfelelni egészen addig, míg egy könyvből kiesett, neki címzett levelet nem talál. Ez pedig nem hagyja nyugodni. Párhuzamosan követhetjük Ellie-t és Jennifert, ahogy próbálnak a levelezés végére járni. Ellie a leveleket böngészve próbál fényt deríteni a szerelmesek történetére, közben pedig egyre közelebb sodródik az irattáros sráchoz, Roryhoz (Nabhaan Rizwan), és a szerelem szinte őket is magával ragadja...

Amikor elkezdtem nézni a fimet, semmi extrát nem vártam. Aztán szinte sodródtam a történettel. Voltam szerelmes (remélem, még leszek is), de ez a csodálatos érzés, amikor igazán szeretsz valakit, nem múlik el soha. Ezt tudom. Ez a film emlékeztet rá mindenkit.