Azt hiszem, kétfajta ember van, vagyis inkább három az a kettő. Az egyik, aki szereti Rob Zombie munkásságát, van az a típus, aki nem, és van a Föld kb 99 százaléka, aki azt sem tudja, hogy ki fia borja ez a Zombie uraság. Na így tiszta, hogy ezt megemlítettem, csakhogy rakjuk tisztába a dolgokat! Nézzük csak magát a filmet!
Az első résztől sem voltam ugyan oda, rém gyenge volt, aztán hoppá, a második rész veri az elsőt, szinte minden tekintetben. Na ne arra gondoljunk, hogy szinte remegve várom, hogy heti egy alkalommal megnézhessem, hanem, hogy nincs az az érzésem szinte minden pillanatban, hogy mikor is kapcsolhatom már ki. Az első részhez képest kicsit letisztultabb operatőri, rendezői munka, finomabb, árnyaltabb, de mégis mocskos színészi munka, ami nekem igazán szemet szúrt.
Ismét az első részből megismert család áll a történet középpontjában, ahogy a rendőrség rajtuk üt. A lövöldözésből mindössze Baby (Sheri Moon Zombie) – akinek egyes testrészei kifejezetten jól mutatnak a kamera előtt – és Otis (Bill Moseley) menekülnek meg, de hamar megtudja a híreket maga Spaulding kapitány (Sid Haig) is, és arra is rájön, bár nem kitörő örömmel, hogy maga a méltán hírhedt Wydell seriff (William Forsythe) van a nyomukban.
Oké, tudom, a Zombie filmek soha nem lesznek blockbusterek, de aki szereti ezt a stílust, annak az összes filmje kötelező. Hiába tolja a kliséket, valahogy mégis elérte, hogy speciális stílusjeggyel rendelkezzenek a filmjei. A gore jelenetekkel most sem spórolnak, de azért van itt minden, ami ezen filmek rajongóinak tetszik. Formás popsik, brutál, pörgős zenék, rengeteg (mű)vér és állatias viselkedésű, nem százas emberek.
Jó, oké, nem túl veretes a stáblista, már ami a színészeket érinti, de azért a fentebb említetteken kívül még voltak ismertebb színészek is, mint például Rondo (Danny Trejo), Charlie (Ken Foree) és Levon (Michael Berryman) is érdekelt volt a mozifilmben. Őszinte leszek, már csak azért is néztem meg, mert az első rész után kíváncsi voltam, van-e még ennél lejjebb, és lám...
Kellemeset csalódtam. Persze egy szóval sem mondom, hogy hajrá, most aztán mindenki nézze meg, mert akkor hazudnék. Így csak annyit fűznék hozzá, hogy az nézze meg saját felelősségére, aki horrorfan, mint jómagam, szereti a slashert és a gore-t, ja és ismeri Zombie-t. Vagy ha nem ismeri, akkor már legalább hallott a filmjeiről.
Hentelés, kosz, mocsok és jó nők agyi idegeket károsító zenével és őrültekkel fűszerezve. Aki romantikára vágyik, most nagyon rossz helyen jár. Csak betonkemény nagymamáknak és zúzós nagypapáknak ajánlott. Ismertek ilyet?
