Nico Mastorakist nem foglalkoztatták különösebben sem a kiadások, sem a bevételek, csak az általa megálmodott szexuális aberrációkat (amik biztosan léteznek) szerette volna filmre vinni. Sokat gondolkoztam, ezt a "remekművet" hová is sorolhatnám. Splatter vagy exploitation? Inkább maradnék az utóbbinál, hiszen kis költségvetéssel bíró, olcsó, gyenge színészekkel forgatott, sablonos forgatókönyv alapján legyártott filmekre hajaz... (Inkább.) Sok szex, erőszak (persze céltalan) és perverzió, ami áthatja ezt a filmet. De mégis a hetvenes, nyolcvanas évek amerikai mozijai az éjjeli vetítéseken ezeket a filmeket tolták a lakosság (perverz) arcába.
A forgatókönyvet is Mastorakis "követte el", persze ez nem volt egy bonyolult dolog, főleg, ha valaki veszi a fáradtságot (mint én), és megnézi a filmet, biztosan egyetért velem. Ami nézhetővé (nézhetővé?) teszi, azok a gyors, pontos és precíz vágások, a jumpcatok és a jump scare-ek is rendben vannak. Mi is ez a hihetetlen tartalom?
Christopher (Robert Behling) és Celia (Jane Lyle) különböző problémák miatt (a film végére lehet sejtésünk) otthagyják Londont, és a festői Mykonos-szigetre költöznek. Első ránézésre minden rendben van velük, de aztán hamar rájövünk, hogy azért ez nem teljesen igaz. Már az elején jól kezdődik, hiszen Christopher fajtalankodik egy kecskével, majd hidegvérrel elmetszi a torkát. (Brrr...) De a java még csak ezek után jön.
Egy festőművész állít be hozzájuk, akinek nagyon bejön Celia, és hamar megkapja a nőt, de ezek után elég kegyetlen módon meg is ölik. Előtte kiszegezik, mint Jézust, és egy kis festéket is itatnak vele. Na és most hosszan sorolhatnám még egy jó ideig a gyilkosságok módját és hogyanját, de szerintem felesleges... (Ezt látni kell, már aki szeretné.)
Azt elárulhatom, hogy egy bizarr szado-mazo horrort kapunk az arcunkba jó másfél órán keresztül, ami a rettenetes gyors vágások miatt pörgősnek tűnik, és egy érdekesség, hogy minden snitt végén dobnak nekünk egy kimerevített képet, ami számomra érdekességként hat. Extrém erőszak és bizarr, néha már-már gusztustalan, gyomorforgató jelenetek.
De hát, hölgyek és urak! Ez a félig letűnt dinoszaurusz az exploitation, és csak az nézze meg, akinek van hozzá gusztusa, és érdekli ez a műfaj. Itt igazán nincs színészi játék, csak egy hosszú, perverz kalandozás az emberi lét legaljában, de ez is a filmgyártás (igen öncélú) része. Létezik, és bár sokan nem hiszik, megvan a maga nézőközönsége (mint mindennek).
