A lengyel filmgyártás egyik ikonikus alakja volt Andrzej Wajda, akinek a nevét valószínűleg még az is ismeri, aki egyetlen filmjét sem látta (mondjuk a 30 alatti korosztály esetében ez kevésbé biztos). Nagy történetmesélő volt, aki alázattal és érdeklődéssel fordult az emberek, illetve a történelmi események felé. Ebben a másfél órás dokumentumfilmben azonban ő kerül "terítékre", most ő mesél a pályájáról, a művészetfelfogásáról, a munkásságát meghatározó körülményekről, nehézségekről, buktatókról.
Habár a forgatás idején már 90 éves volt, a korát meghazudtoló szellemi épséggel és lendülettel beszélt mindarról, ami őt a leginkább érdekelte: a filmkészítés rejtelmeiről. A beszámolóból nemcsak a kulisszatitkokról kaphatunk bővebb információkat, de megismerhetjük Wajda mentalitását, alkotói felfogását, a kollégáihoz való hozzáállását is.
A film ugyan kicsit hosszúnak tűnik, de Wajda élvezetes stílusban, könnyed csevegőként szórakoztatja a nézőt, aki rengeteg apróbb-nagyobb információmorzsával gazdagodhat, így a másfél órás játékidő viszonylag hamar elszalad. A történetmesélés közben a lengyel rendező számos filmjéből láthatunk részleteket, amelyek azonban itt nem csupán illusztrációul szolgálnak, hanem a mondanivaló szerves kiegészítőivé válnak, általuk jobban megérthetjük Wajda művészi törekvéseit és szándékait. Arra azért kíváncsi lennék, vajon mennyi minden maradhatott benne Wajdában a halála után, akár a filmes ötletek terén, akár egy kvázi memoárként megírható/elmondható történetmesélést tekintve.
Jelen film egy széles filmtörténeti-történelmi-kultúrtörténeti panorámát nyújt, és bátran ajánlható mindenkinek, akit érdekel Andrzej Wajda művészete, illetve a lengyel film világa. Több hasonló portréfilmre/dokumentumfilmre lenne szükség, hogy a művészek önmaguk mondhassák el, milyen gondolatok és szándékok motiválták őket egy-egy munkájuk elkészítésekor, s ezzel talán sok film is érthetőbbé válna a nézők számára.
