Artemisia   2021.09.14 18:09   olvasottság: 1173x
9

A Marvel torzszülöttje

Shang-chi a Marvel első ázsiai szuperhőse, aki az ismeretlenségből lépett a nagyvászonra, hogy megnyissa a Marver Moziverzum 4. fázisát. A karakter gyökerei azonban egészen 1973-ig nyúlnak vissza, és a kapitalizmus hívta életre: a 70-es évek kung-fu lázát és a Bruce Lee őrületet meglovagolva alkotta meg a Marvel; a lehető legjobb időpontban, mindössze néhány hónappal a Legenda 1973. júliusi halálát követően.

A filmadaptáció gondolata noha már a 2000-es évek elején felmerült, ismét elmondható, hogy az önálló Shang-Chi mozi szintén a lehető legjobbkor érkezett: az etnikai és kulturális diverzitás igénye, valamint a különböző kisebbségek emberjogi mozgalmainak nyomása alapjaiban alakítja át a filmipart, olyannyira, hogy az Academy Aperture 2025 reformcsomag értelmében 2025-től kizárólag olyan filmek lesznek Oscar-díjra jelölhetők, melyek fő- vagy kiemelten fontos mellékszerepében valamely kisebbséghez tartozó színész látható. Megágyazott a filmnek ezenkívül még a Fekete Párduc kritikai és közénségsikere, valamint az a tény sem elhanyagolható, hogy Disney 2. legnagyobb fogyasztói piacát Kína alkotja. Aktualitása és politikai jelentősége tehát megkérdőjelezhetetlen, tényleges teljesítménye azonban már korántsem ilyen tökéletes.

A Marvel torzszülöttje

Stílusát tekintve egy sajátos hibrid, mely az autentikus kínai vu-hszia elemeit és a keleti kultúra jellegzetességeit vegyíti a globalizált nyugati popkultúrával. A végeredmény pedig egy Marvel-torzszülött lett, mely csak felszínesen kapargatja a kínai kultúrát és mitológiát, melynek ábrázolása kimerül néhány kung-fu harcban, a színes kimonókban és az elmaradhatatlan sárkányban. A marketing kampány és a majdnem teljesen ázsiai származású stáb és színészgárda ellenére tehát tipikus amerikai mentalitású filmmel van dolgunk.

A cselekményvezetés igyekszik több lábon állni, változatos helyszínek, flashback jelenetek, fokozatos információadagolás, dráma és humor egyaránt megtalálható a repertoárjában, így egyhangúsággal vagy unalommal végképp nem lehet vádolni, azonban még így is kiszámítható ívet jár be, mondhatni az első Marvel filmek megszokott, biztonsági játékra alapozott receptjét követi; ez különösen a végső csatában érhető tetten. De az odáig vezető úton azért megcsillannak a film erősségei is, pl. látványvilágban vagy a földhözragadtabb közelharcokban és akciójelenetekben kifejezetten izmos alkotás.

A cselekmény mozgatórugója egy családi dráma, mely elsősorban a gyász és az apa-fiú kapcsolat témaira reflektál. Noha egyik tárgykör sem túl egyedi, és a film sem nyit új fejezetet a témában, mégis az érzelmes pillanatok működnek leginkább, és a karakterábrázolás is a drámai részekben csúcsosodik ki.

Karakterábrázolás tekintetében szintén párhuzam vonható a Fekete Párduccal; az antagonistát képviselő karakter ugyanis itt látványosan lopja a show-t a címszereplőtől. A Tony Leung által megformált Ven-vu Erik Killmongerhez hasonlóan egyúttal a film szenvedő alanya is. Egy összetett karakter, akit a világuralomra törés helyett a felesége elvesztése miatti gyász és széthullott családjának egyesítése vezérel. Gyarló, emberi motivációk, melyek kedvelhetővé, néhol még szerethetővé is teszik őt.

Nem sokban marad el mögötte a Shang-Chit alakító Simu Liu sem, aki egy ígéretes kezdetet fektet le Sahng-Chi karakterének, amit a későbbiekben (a stáblistás jelenet szerint még fogunk találkozni Shang-Chivel az újabb Marvel filmekben) tovább építgethet és még tovább árnyalhat. Viszont a továbbiakban már remélhetőleg a legjobb barátját megszemélyesítő Katy karaktere nélkül láthatjuk Shang-Chit.

Awkwafina kétségkívül tehetséges színésznő és remek komika, és menti is a menthetőt, de Katy karaktere így is egyenlő a film széttrollkodásával. A humort és az átlag, hétköznapi ember nézőpontját hivatott képviselni, de egysorosai kb. az olcsó internetes mémek szintjén vannak, beszólásai és komolytalansága pedig rendre kizökkentenek a gondosan felépített fantasy világból.

A Shang-Chi húgaként bemutatkozó Zhang Meng-er remek alakítást nyújt, talán kicsit többet is foglalkozhatott volna vele a forgatókönyv. A működő humorforrás a Ben Kinsley által alakított lecsúszott színész, aki rövid szereplésével is bearanyozza a képernyőt (a Majmok bolygója-monológ pl. feledhetetlen).

Volt tehát potenciál bőven Shang-Chi kalandjában, amit csak részben sikerült kiaknázni. Így ugyan több lett egy kötelező kvóta-filmnél, viszont a Bosszúállók: Végjáték után és az olyan hősök mellett, mint Amerika kapitány, Thor, Vasember, Fekete Párduc, eltörpül. Ahhoz, hogy beindítsa a Marvel Moziverzum 4. fázisát, nem sikerült elég erősre, sem maradandóra.

akció | fantasy | kaland | sci-fi

Shang-Chit gyerekkora óta arra nevelték, hogy tökéletes harcos váljon belőle. Miután azonban azzal kénytelen szembesülni, hogy apja a rettegett Tíz Gyűrű bűnszervezet feje, a... több»

9