Shang-Chi a Marvel első ázsiai szuperhőse, aki az ismeretlenségből lépett a nagyvászonra, hogy megnyissa a Marver Moziverzum negyedik fázisát. A karakter gyökerei azonban egészen 1973-ig nyúlnak vissza, és a kapitalizmus hívta életre: a 70-es évek kung-fu lázát és a Bruce Lee-őrületet meglovagolva alkotta meg a Marvel; a lehető legjobb időpontban, mindössze néhány hónappal a Legenda 1973. júliusi halálát követően.
Noha a filmadaptáció gondolata már a 2000-es évek elején felmerült, ismét elmondható, hogy az önálló Shang-Chi-mozi szintén a lehető legjobbkor érkezett: az etnikai és kulturális diverzitás igénye, valamint a különböző kisebbségek emberjogi mozgalmainak nyomása alapjaiban alakítja át a filmipart, olyannyira, hogy az Academy Aperture 2025 reformcsomag értelmében 2025-től kizárólag olyan filmek lesznek Oscar-díjra jelölhetők, melyek fő- vagy kiemelten fontos mellékszerepében valamely kisebbséghez tartozó színész látható. Megágyazott a filmnek ezenkívül még a Fekete Párduc kritikai és közénségsikere, valamint az a tény sem elhanyagolható, hogy Disney második legnagyobb fogyasztói piacát Kína alkotja. Aktualitása és politikai jelentősége tehát megkérdőjelezhetetlen, tényleges teljesítménye azonban már korántsem ilyen tökéletes.
Stílusát tekintve egy sajátos hibrid, mely az autentikus kínai vu-hszia elemeit és a keleti kultúra jellegzetességeit vegyíti a globalizált nyugati popkultúrával. A végeredmény pedig egy Marvel-torzszülött lett, mely csak felszínesen kapargatja a kínai kultúrát és mitológiát, melynek ábrázolása kimerül néhány kung-fu harcban, a színes kimonókban és az elmaradhatatlan sárkányban. A marketingkampány és a majdnem teljesen ázsiai származású stáb és színészgárda ellenére tehát tipikus amerikai mentalitású filmmel van dolgunk.
A cselekményvezetés igyekszik több lábon állni, változatos helyszínek, flashback jelenetek, fokozatos információadagolás, dráma és humor egyaránt megtalálható a repertoárjában, így egyhangúsággal vagy unalommal végképp nem lehet vádolni, azonban még így is kiszámítható ívet jár be, mondhatni az első Marvel-filmek megszokott, biztonsági játékra alapozott receptjét követi; ez különösen a végső csatában érhető tetten. De az odáig vezető úton azért megcsillannak a film erősségei is, pl. látványvilágban vagy a földhözragadtabb közelharcokban és akciójelenetekben kifejezetten izmos az alkotás.
A cselekmény mozgatórugója egy családi dráma, mely elsősorban a gyász és az apa-fiú kapcsolat témaira reflektál. Noha egyik tárgykör sem túl egyedi, és a film sem nyit új fejezetet a témában, mégis az érzelmes pillanatok működnek leginkább, és a karakterábrázolás is a drámai részekben csúcsosodik ki.
Karakterábrázolás tekintetében szintén párhuzam vonható a Fekete Párduccal, az antagonistát képviselő karakter ugyanis itt látványosan lopja a show-t a címszereplőtől. A Tony Leung által megformált Ven-vu Erik Killmongerhez hasonlóan egyúttal a film szenvedő alanya is. Egy összetett karakter, akit a világuralomra törés helyett a felesége elvesztése miatti gyász és széthullott családjának egyesítése vezérel. Gyarló, emberi motivációk, melyek kedvelhetővé, néhol még szerethetővé is teszik őt.
Nem sokban marad el mögötte a Shang-Chit alakító Simu Liu sem, aki egy ígéretes kezdetet fektet le Sahng-Chi karakterének, amit a későbbiekben (a stáblistás jelenet szerint még fogunk találkozni Shang-Chivel az újabb Marvel-filmekben) majd tovább építgethet és még tovább árnyalhat. Viszont a továbbiakban már remélhetőleg a legjobb barátját megszemélyesítő Katy karaktere nélkül láthatjuk Shang-Chit.
Awkwafina kétségkívül tehetséges színésznő és remek komika, és menti is a menthetőt, de Katy karaktere így is egyenlő a film széttrollkodásával. A humort és az átlagos, hétköznapi ember nézőpontját hivatott képviselni, de egysorosai kb. az olcsó internetes mémek szintjén vannak, beszólásai és komolytalansága pedig rendre kizökkentenek a gondosan felépített fantasy világból.
A Shang-Chi húgaként bemutatkozó Zhang Meng-er remek alakítást nyújt, talán kicsit többet is foglalkozhatott volna vele a forgatókönyv. A működő humorforrás a Ben Kinsley által alakított lecsúszott színész, aki rövid szereplésével is bearanyozza a képernyőt (a Majmok bolygója-monológ pl. feledhetetlen).
Volt tehát potenciál bőven Shang-Chi kalandjában, amit csak részben sikerült kiaknázni. Így ugyan több lett egy kötelező kvóta-filmnél, viszont a Bosszúállók: Végjáték után és az olyan hősök mellett, mint Amerika kapitány, Thor, Vasember, Fekete Párduc, eltörpül. Ahhoz, hogy beindítsa a Marvel Moziverzum negyedik fázisát, nem sikerült elég erősre, sem maradandóra.
akció | fantasy | kaland | sci-fi
Shang-Chit gyerekkora óta arra nevelték, hogy tökéletes harcos váljon belőle. Miután azonban azzal kénytelen szembesülni, hogy apja a rettegett Tíz Gyűrű bűnszervezet feje, a... több»
Szereplők: Simu Liu, Awkwafina, Ben Kingsley, Tim Roth, Tony Leung Chiu-Wai
