Egy nagyon komoly alkotás, ami egyben megőrzi a krimi, thriller elemeket, és hozzá csapódnak a drámai hatások, így kapunk egy teljes és átfogó művet a hűségről, becsületről, és az emberségről. Jim Jarmusch nagy pillanata volt a film, hiszen a produceri munkákon kívül, írta, és rendezte is egyben. Maga a film nem egy túlbonyolított alkotás, bár vannak benne jócskán fordulatok, és érdekes csavarok. A sztori egy fekete bérgyilkosról, Szellemkutyáról szól ( Forest Whitaker ) , aki egy galambokat tenyésztő, és kissé szentimentális férfiút alakít, aki a Hagakure ( szamuráj kódex ) követője, és csak egyetlenegy emberre hallgat, aki egyben a mestere is, Louie ( John Tormey ).
A galambok segítségével kommunikál megbízóival, akik azt sem tudják hogy hol lakik, merre tartózkodik. Szellemkutya a szamurájok filozófiáját követi, és itt jön a kettősség, mert hiába egy könyörtelen bérgyilkos, amúgy a szegényeken, és elesetteken is napi szinten segít. A gyilkosságokat sem magától teszi meg, hanem a bushido szabályai szerint, hiszen Louise egy verekedés alkalmával megmenti Szellemkutya életét, és ő örök hűséget fogad neki. Ezek miatt a gyilkosságok elvégzésével törleszt.
A film operatőre, Robby Müller kifejezetten hideg, és rideg színekkel komponál, ami a kilátástalanságot, kiszolgáltatottságot erősíti meg a nézőben. Mélyreható dialógusok, komoly, lényegi mondanivalóval, így akkor sem unatkozunk, ha éppen semmi "akció" nem történik, mert mindíg valami olyasmit látunk, ami szervesen, keretesen épül bele a történetbe, és ezáltal magába a filmbe. A kettősség tényleg nagyon fontos a moziban, hiszen mikor Szellemkutya gyilkol, akkor azt teszi kőkeményn, ridegen, és érzelmek nélkül. Precíz, pontos, és soha nem hagy nyomot maga után, mint egy szellem. Viszont amikor nem "dolgozik", akkor megmutatja az érző, és esendő emberi oldalát, amibe totálisan bele lehet szeretni. A mafia főnök, Sonny Valerio ( Cliff Gorman ) ismét kijelöl neki egy célpontot, és életében először, életben hagyja áldozatát, egy fiatal lányt. Így ő lesz a célpont, meg kell halnia, hiszen hibázott. Sajnos hibái is vannak a mozifilmnek, hiszen a harci jelenetek nagyon gyengék lettek, és ezen a lényegi mondanivaló sem tud erősíteni. Persze, nem azt mondom, hogy rossz, de lett volna rajta bőven javítanivaló. Ami külön öröm nekem, egy karakter, Ray Vargo ( Henry Silva )aki az egyik legjobb, gonosz karakterszínész volt a hetvenes-nyolcvanas, és még a kilencvenes években is. Ami még egy kicsit zavart, hogy nagyon lassan, kissé nyikorogva indult be az egész, én ezt elpazarolt időnek érzem. De ami viszont nagyon jól el lett találva, az a ( csak )franciául beszélő fagyiárus haverja,Raymond ( Isaach De Bankolé ), akivel annyira jópofán, és humorosan elbeszélget, holott egyikük sem érti a másik nyelvét. Összegezve a látottakat. Nem egy zseniális, és kiemelkedő film, de egy tisztességes iparosmunka. Nézzétek meg nyugodtan.
