2021.10.13 23:31 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
2

A Sötét csillag rémálma után...

Lauren Hutton? Hát nem is tudom... Egy törékeny szépség, aki valahogy itt nem tud érvényesülni. Olyan arca van, vagyis inkább arcberendezése, hogy inkább a harmincas-negyvenes évekbeli film noir művekben tudnám elképzelni. De mindez már nem számít semmit sem, hiszen John Carpenter őt választotta ki a szerepre. Igaz, a film besorolása horror, de én inkább thrillerként írnám le, ami az idegrendszerre hat a nyomott és komor légkör tökéletes ábrázolásával, plusz a kamerák zseniális fahrt és kran beállításai rögtön beszippantanak minket, teljesen úgy éreztem, én is ott vagyok Leigh (Lauren Hutton) mellett. Robert B. Hauser rendesen levezényelte a forgatást, respect a nagy öreg előtt. Mit is láthatunk 97 percen keresztül? Nézzük!

Leigh új állást kap Los Angelesben, úgyhogy azonnal oda is költözik. Megvesz egy exkluzív lakást a város egyik elit környékén, hamar berendezkedik, gyorsan beilleszkedik a munkahelyén, és még egy kedves, figyelmes férfival is megismerkedik; Paul Winkless (David Birney) filozófiaprofesszor, akinek szintén megtetszik a törékeny szépasszony. Leigh élete sínen van, dolgozik, randizik és éli a kiegyensúlyozott nők boldog életét. Ám ha ez így maradna, nem lenne maga a film sem...

A Sötét csillag rémálma után...

Steve, az egyik munkatársa (Grainger Hines) egy kicsit erőszakosan próbál neki udvarolni, ami abszolút nem tetszik neki, és ezt szóvá is teszi a dühös férfiúnak. Majd ezek után furcsa és bizarr ajándékokat kezd kapni. Leigh érzi, hogy valami nagyon nincsen rendben. Egy "Excursions Unlimited" nevű cégnél nyer egy európai utat, vagyis mint kiderül, a zaklatója "intézi" úgymond a dolgokat, hogy lépre csalja. Innentől kezdve viszont sűrűsödnek az események, és a bizarr, ámbátor zseniális történet még a végére is tartogat egy-két komolyabb csavarintást.

A mai, fiatalabb generációnak lehet, hogy már kissé ingerszegényebb a film, de mégis a sallangmentessége és a tűpontos kamerakezelések miatt ma is simán megállja a helyét bármilyen közönség előtt. Leigh egy kemény, megalkuvást nem tűrő nő, aki szembeszáll zaklatójával, és ez ad a filmnek egy bizonyos fajta brutálisan erős feelinget. A zene a másik, ami engem teljesen megvett, és erről Harry Sukman gondoskodik több mint kilencven percen keresztül, és kifejezetten jól. Carpenter olyan zseniális kameraszögekkel dolgozik, hogy eláll a szemünk, szánk. A tiszta nő és az elmebeteg, kényszerképzetes beteg gyilkos harca...

A hangulat szinte egész végig a hitchcocki filmeket idézi meg, és kifejezetten kellemesen teszi mindezt. Itt sem folyik a vér, nincsenek benne extrém brutál és gore jelenetek, mégis birizgálja a felajzott idegszálainkat, bőven megdobogtatja a ketyegőnket. Ami számomra még kifejezetten örömteli, hogy a magyar szinkronhangot adó Hegyi Barbara különleges tónusú hangszíne kifejezetten passzol Lauren Huttonhoz. Akit még kiemelhetnék, az Charles Cyphers, aki a kissé bigott felügyelőt varázsolja nekünk a képernyőre, megelevenítve őt.

Nyugalom, most nincs teázás, csak egy kis bubis ásványvíz meg diós kalács (persze hogy házi gyártmány), így a fotelomban el is szunyókálhatok. De nem, csak ha végignéztem a filmet. Négy nagy zöldellő csillag. Ami tökéletesen megállja még ma is a helyét.

horror | misztikus | thriller

Leigh új városba költözik, ahol hamar új barátokra lel, csakhogy egy régi zaklató itt is megtalálja. Leigh erőt vesz magán, felveszi a kesztyűt, és keményen szembeszáll az... több»

2