Egy koprodukcióban, ami francia-magyar, megalkotott sci-fi rajzfilm, ami kifejezetten jól sikerült alkotás. Bevallom őszintén, úgy egy jó harminc perc után esett le a tantusz, hogy mi is lesz a sztori vége, de ez abszolúte nem volt rám negatív hatással, nagy élvezettel néztem tovább a filmet...
René Laloux egész estés rajzfilmje szerintem ma is aktuális, hiszen túl a történeten, rettenetesen nagy és időtálló igazságokat mondanak ki a műben. Szépen rajzolt sztori, és a magyar alkotók is rendesen hozzátettek a rajzfilm sikeréhez, mint a négy operatőr például, név szerint Bacsó Zoltán és segítői, Klausz András, Kovács Mihály és Losonczy Árpád...
De röviden a történet.
Jaffar (Sztankay István) vészjelzéseket kap barátjától, hogy a Perdide bolygón balesetet szenvedett, és fia, Piel (Boros Zoltán) egyedül maradt a kietlen és félelmetes helyen. Csak egy adóvevővel tudják tartani a kapcsolatot vele, de közben Jaffar kapitány az űrhajóján szállítja a gonosz herceget, Mattont (Tahi Tóth László), akinek egy ördögi terve van a szökésre és a lopott arany megmenekítésére. Menetközben felveszik a mókás öregurat, Silbadot, aki szintén Jaffar jó barátja, és egy pompás és varázslatos bolygón él, szomorú múlttal, amit nem feledhet, és magányosan, mert barátai csak a planétán élő kis gondolatolvasó manócskák...
Matton huga, Belle is velük utazik, aki titokban szerelmes Jaffar kapitányba, és elítéli bátyja összes rossz cselekedetét. Szóval a Perdide-re tartanak, és közben folyamatosan beszélgetnek a kisfiúval, aki különös kalandokba keveredik egyedül, de az adóvevő (Miki) mindig kihúzza a bajból, persze nem tudja, hogy megmentésére indult hőseink vannak a túloldalán...
Aztán sok-sok kaland és izgalom után minden megoldódik, és kiderül... kik is Az idő urai, és mit tesznek ők a világegyetemmel.
De ezt én már nem lőném le, hiszen ez a film lényege, és érdemes rá időt szánni.
Nosztalgia, múltbéli emlékek és retró... Rám fért már...
A kedvenc fotelem most is nagy örömmel fogadott, és eperteát kortyolgatva, hatalmas csendben néztem meg a rajzfilmet... Helyre tett egy pár dolgot...
Sok bölcsességet hallhattunk a két kis gnómtól, a kis gondolatolvasóktól, ami beszűkülő értelemmel bíró társadalmunknak éppen nem árt. A másik nagy fájdalmam, hogy a Pannónia Filmstúdió ha ilyen és ehhez hasonló kaliberű rajzfilmeket - mint például a Vuk, Lúdas Matyi, Vili, a veréb - tudott készíteni, most miért is hanyagolják ezt a műfajt (is)?
Vagy ha valaki iszonyatosan belelkesült, éppen az eredeti művet, Stefan Wul A Perdide bolygó árvája címűt is elolvashatja. Csak tanulhatunk belőle...
81 Az idő urai (1982)
A film főhőse egy kisfiú, akit Piel-nek hívnak, s aki egy végzetes baleset során egyedül marad a titokzatos, félelmetes Perdide bolygón.A korabeli kritikusok fanyalogtak: "a néző... több»
Szereplők: Alain Cuny, Gabriel Cattand, Yves-Marie Maurin, Jean Valmont, Michel Elias
Hozzátéve, csak az kimaradt a kritikából... Kb. most látom harmadszor a 82-es megjelenése óta, ezért is szégyellem magam, hogy nem esett le a tantusz egyből, mi is lesz a sztori vége. :)