Jómagam kimondottan kedvelem az úgynevezett eurohorrorokat, azon belül is a 80-as évek olasz horrorfilmes felhozatalát, emiatt pedig kérdés sem volt, hogy jelen filmünkhöz kimondottan nagy kedvvel ültem neki a napokban. A végeredmény viszont teljesen kiábrándító volt.
Sok mindent hallottam már eme produkcióról, és a legtöbb helyen pozitív jelzőkkel éltették, amit így a megtekintése után végképp nem értek. Merthogy be kell hogy valljam, eme film, egy-két igencsak emlékezetesre sikeredett jelenetén kívül, nem sok érdemlegest tartogatott számomra. Na de nézzük szépen sorba, hogy milyen is lett az Antropophagus, avagy a The Grim Reaper, avagy a The Savage Island, vagy ahogy csak én ismerem, az Emberevő című alkotás.
Eme filmet a fentebb felsorolt három címen is ismerik a horrorrajongók. A cím attól függ, hogy az olasz, az amerikai, avagy az angliai kiadáshoz volt-e szerencséje a film nézőjének. Mivel jelen film idehaza semmilyen formátumban nem jelent meg (hivatalosan), ez alól persze kivételt jelent még a videokazetták aranykorszakába tartozó, úgynevezett másolt narrátoros változata, ami a roppant kreatív Emberevő címet kapta, és az interneten fellelhető feliratos változatához is ezt a címet használják. Jómagam egyáltalán nem emlékeztem már arra, hogy nekem is volt már ehhez a filmhez szerencsém, a fentebb említett narrátoros videokazetta formájában, egészen addig a pillanatig, amíg a filmben elérkezünk az egyik legemlékezetesebb és egyben az egyik legbrutálisabb jelenetéig (aki látta a filmet, az sejtheti, hogy mire gondolok itt). Alaposan meglepődtem azon a dolgon, hogy eme jelenet eléggé ismerős volt számomra, és arra jutottam, hogy nagy valószínűséggel fiatalkoromban már láthattam eme filmet, csakhogy a minősége miatt már nem nagyon emlékeztem rá. Merthogy eme Joe D'Amato (1939-1999) rendezésében készült film nem túl minőségi darab, sajnos.
Eleve a története, még ha finom is akarok lenni, nem túl acélos (bár ez azért jó pár 80-as évekbeli eurohorrorra igaz), de itt hatványozottan érvényesülnek a gyenge forgatókönyv hiányosságai, párbeszédeken, cselekményvezetésben és úgy az egész történetében. Sajnos ezáltal a filmbéli karakterek még azt a színvonalat sem nagyon hozzák, mint amit megszokhattunk eme időszak hasonszőrű alkotásainál. A film története tele van értelmetlen cselekményekkel, ami nagyban befolyásolta a végső megítélésemet a filmmel kapcsolatban. Talán pont emiatt, számomra a film hangulatvilága sem túlzottan nyerte el a tetszésemet. Amiben eme filmek viszont kiemelkedőek voltak számomra, az a gore és a brutalitás. Nos, ennek az alkotásnak sem kellett a szomszédba mennie ezek miatt a dolgok miatt, de valahogy ez sem azt hozta számomra, mint amit megszoktam már ezektől a filmektől. A 80-as évek olasz horrorfilmes felhozatalánál már egyfajta védjegy volt a kimondottan jól megalkotott zenei betétek használata. Sajnos e téren sem lesz emlékezetes eme film számomra.
Mindent egybevéve, hiába ért el a film egyfajta kultstátuszt az évek alatt, és hiába sorolják a 80-as évek meghatározó eurohorrorjai közé, ismételten ékes bizonyítéka lett számomra ennél a filmnél, hogy nem minden arany, ami fénylik.
69 Antropophagus (1980)
Egy csapat turista szívességből elvisz egy lányt egy közeli szigetre, mert lekéste a hajóját. A sziget látszólag lakatlan, azonban a csoport kis kitérője hamarosan rémálommá... több»
Szereplők: George Eastman, Tisa Farrow, Saverio Vallone, Serena Grandi, Margaret Mazzantini
